Whalemények

Most következő filmünk megint egy misztikumhoz nyúl és szellemek helyett egy egész más dolgot kapunk. A trailert nézve szépen berendezkedtem egy jó kis ördögűzős thrillerre, azt egy teljesen más dolgot kaptam, de egész jól tálalva.

Cím: House of the Disappeared (시간위의 집)

Rendező: Lim Dae Woong
Műfaj: misztikus thriller

Bemutató: 2017. április 6.

Játékidő: 100 perc

Szereplők:

Mi Hee - Kim Yun Jin
Choi atya - Ok Taec Yeon
Chul Joong - Joe Jae Yun
Hyo Jae - Park Sang Hoon

Történet:
1992-ben kezdünk, ahol is Mi Hee - felébredve ájulásából - lesiet a pincébe, ahol vérbefagyva találja férjét és a szeme elől ragadják el a fiát.

A rendőrség őt vonja felelősségre és 25 éven át tölti is börtönbüntetését, de mivel torokrákot diagnosztizálnak nála, így rendőri felügyelettel hazaengedik. Itt újra rátörnek az emlékei és szép lassan körvonalazódnak az ok-okozati láncolatok.

Újra 1992-be kerülünk, ahol Mi Hee családja egy szép családi házban tengeti mindennapjait. Hyo Jae testvérével Ji Wonnal élik a kissrácok felhőtlen életét, habár vele született szívbetegsége miatt aggódnak a testi épségéért, mivel Hyo Jae apját is ezen szívbetegség vitte el. Ji Won az anyuka második házasságából született és apjának, a részeges rendőrnek egyetlen szeme fénye. Mikor egy hatalmas veszteség éri a családot, elindul egy olyan eseménysorozat, amire semelyikük sem gondolt volna álmában sem. Ugyanis nem laknak egyedül a házban...

Whalemény:
Tényleg úgy ültem neki, hogy majd megint kapok egy szellemekkel tűzött, jump-scare-ekkel tarkított thrillert, amiben a végén kiderülnek a nagy igazságok és megnyugszik a szellemvilág. Azonban tekertek egyet a sztorin és az IDŐ lett a főszereplő, nem a Túlvilág. Ha többet mondanék már róla, az rontana az élményen, így inkább megpróbálom részletek nélkül átadni az élményeimet.
Kezdetben kicsit kesze-kusza volt minden, mivel tényleg nem kapunk sok infót, a visszaemlékezések meg kicsit még lassabban is haladnak. De mindez csak megalapozza a folytatást. Látványban nem kell megijedni a filmtől, van benne néhány ijesztgetés, de semmilyen zombi/Körös kislány nem fog minket végigüldözni a verandán.

Kapunk egy kis sámán rituálét is, meg egy jó adag drámát is, így a végére már szomjazzuk a jó lezárást....és azt kell mondjam, sikerült. Nem mondom, hogy nem lett káosz a fejemben az egyes szálak kibogozása közben, de a végére szépen letisztult minden, és érthetővé váltak a motivációk is (mégha gondolom többen vannak olyanok, akik vitatnák a létjogosultságát azon motivációknak)
Szereplőinknek nincs idejük kifejteni a személyiségüket, igazából Mi Hee karaktere a fő szempont, az ő lelki állapotát kisérhetjük végig a film alatt.

Mindent képes lenne megmozgatni gyermekei jólétéért és egészségéért ezért akár a saját életét is képes alárendelni ennek. Második házassága nem tűnik a legfelhőtlenebbnek, viszont olyan sokat nem is tudunk meg arról, hogy mitől alakult ez így.
Történetünkben kulcsfontosságú lesz Choi atya, aki fiatal korával ellentétben teljes mellbedobással próbál segíteni Mi Hee helyzetén, persze némi saját célja is van vele, de ez majd csak a végén válik fontossá.

Tetszett, hogy igazából nem fordítottak semelyik szereplőre sem nagy hangsúlyt, tényleg mindig az anyán volt a figyelem és az ő cselekedetihez kapcsolódóan jönnek csak be a segítő mellékszereplők.

Összefoglalva: Érdemes egy esélyt adni a filmnek, mert tényleg a szálak kibontása kicsit megdolgoztatja az agytekervényeinket és a végén jó érzéssel tölt el, ha sikerült mindent a helyére rakni :)

Trailer

Magyar Felirat (még nem elérhető)
Angol felirat

Pontozás:
Cselekmény: 7/10
Színészek: 7/10
Zene: 8/10

A korábban megnézett Wolf Girls and Black Prince miatt kedvet kaptam egy újabb japán filmhez és kizárólag Komatsu Nana miatt fogtam végül bele. Már sokszor sok helyen hallottam a nevét, de nem tudtam hozzá társítani egy filmet vagy sorozatot sem, így ezt letudni akarván belefogtam a Kurosaki-kun no Iinari ni Nante Naranai-ba.

Cím: Kurosaki-kun no Iinari ni Nante Naranai (I'm Not Just Going to Do What Kurosaki kun Says)

Rendező: Tsukikawa Sho
Műfaj: tiniszerelem,

Év: 2016

Játékidő: 74 perc

Szereplők:
Nakajima Kento - Kurosaki Haruto
Komatsu Nana - Akanabe Yuu
Chiba Yudai - Shirakawa Takumi

Történet:
Akabane Yuu új iskolájának kollégiumába költözik be éppen. Elhatározván, hogy életét új mederbe tereli és új külsővel és pontokba szedett célokkal érkezik. Megismerkedik a folyton kötözködő Kurosaki Harutóval aki három havi szolgamunkára ítéli a lányt és a mindenki által imádott Shirakawa Takumival, akivel lassan kezd közelebbi kapcsolatba kerülni Yuu.
A lány vajon meddig és milyen mértékben lesz képes elviselni Kuro terrorját?

Whalemény:
Őszintén nagy melléfogás volt ez a film. Minden olyan elemet tartalmazott amit már végtelenségig unok a japán filmekben és sorozatokban. Minden színtiszta klisé tömeg volt, semmi több. Illetve finomítok, bírom én a klisét bőven, csak nem mindegy a tálalás és a színészi munka.
Annyi negatív elemet lennék képes kiemelni a filmben, hogy már belekezdeni sem érdemes...

Teljesen össze van sűrítve benne minden: a karakterek jelleme, a főhősnő sorsa, az érzelmek kialakulása... sorolhatnám. Nagyjából minden nap történik valami sorsfordító hősnőnk életében. Randira megy és egyéb (mint később mindig kiderül tanító jellegű) feladatokat lát el a folyton morcos Kuro miatt.

Plusz negatív: sajnálom az esetleges rajongókat, de két ilyen elcseszett kinézetű főszereplőt/színészt még nem pipáltam mint őket kettőjüket.
Számomra plusz negatív, hogy egyik színész sem volt a helyezte magaslatán, szerintem unaloműzésként csinálhatták meg a készítők és ők is ezt a filmet mindenféle tét és egyéb belegondolás nélkül.

Shiro
Számomra minden volt csak angyali nem, olyan erőltetetten akarták belénk sulykolni hogy mennyire nagy fehér herceg, hogy számomra inkább egy sorozat gyilkos benyomását keltette, aki titokban gyilkolja az elcsábított lányokat.

Kuro
Szintén zenész. Értem, hogy manapság már nem dívik értelmes férfi főszereplőt mutatni a nézőknek, de Kuro a szokottnál is elme roggyantabb volt. Folyamatosan a világ legnagyobb hisztijével az arcán közlekedett és nagy ritkán előbukkant belőle másfajta mimika, ami egyszeriben engem kizökkentett és nem tudtam eldönteni, hogy Kuro akkor most normális?
Illetve erősen nagy fétis élt benne a lába kitámasztása iránt, amit előszeretettel használt is női főszereplőnk esetében, hogy a lehető természetellenesebb pózokkal karöltve tolja közel az arcát a lányhoz, mert az olyan erőt parancsoló...
Tudom, hogy a mangában is ilyen a karakter (igen, képes voltam bele olvasni a mangába a film után...) de talán ha picit másképp tálalják Kurót megtudtam volna emészteni természetét és azt is hogy ... hogy az istenbe volt képes végül beleszeretni. :D

Összefoglalva:
Nos aki bírja még a picit elme roggyantabb japán karaktereket annak egy jó kis szórakozást nyújtó film lesz. Így ajánlom minden japán film és sorozat rajongónak és a manga rajongóinak. Azoknak semmiképp, akik a koreai sorozatok által már nagyon átálltak a picit nyugatibb stílusra és nehezebben viselnek egy-egy unique karaktert. :D Én nagyon sajnáltam a filmmel eltöltött időt, nem igazán nekem szánták ezt a darabot.

Trailer

Magyar Felirat

Pontozás:
Cselekmény: 4/10
Színészek: 3/10
Zene: 5/10

2017. augusztusának vége különleges jó hírrel szolgált sokak számára, ugyanis bejelentették, hogy sok-sok állomásos európai turnéra indul a ONE OK ROCK formáció legújabb "Ambitions" c. albumukkal.

Sajnos hazánkat megint csak nem érintik, viszont a turné folyamán legközelebbi szomszédunkba, Bécsbe december 17-én azért tiszteletüket tették. (a mi nagy örömünkre).

Nem is kellett sok idő, azonnal jött is egy koncertbusz lehetőség, mely végül több, mint 90 lelkes OOR rajongót szállított vasárnap a helyszínre, majd hozott is vissza még hétfő hajnalban.

Mivel épp advent van, így úgy lett kialakítva az indulás, hogy a vásár is beleférjen azoknak, akik nem akarnak a koncerthelyszínen maradni. Igazából végül majdnem mindenki élt ezzel a lehetőséggel, mivel délután fél 3 körül még lakat is volt a Sörgyár kapuján és csak egy krétával rajzol tábla utalt arra, hogy kapunyitás után merre is kell majd menni. Nagy poztívumnak tartom, hogy Bécsben úgy tűnik nem szokás már lesárotozni órákkal a kezdés előtt, ezt a stílust igazán mi is átvehetnénk.

A VIP-eseknek már 5-től megadatott a lehetőség, hogy bemenjenek és saját, közös fotót kaphassanak a bandával egy kis beszélgetés mellett. Ezalatt került sor a ONE OK ROCK Hungary csoport képviselőjén keresztül a fiúknak gyártott kis emlékfüzet átadására, melyet előtte a magyar fanok feltöltöttek üzenetekkel, rajzokkal, képekkel. Így sikerült egy kicsit meg is lepni a srácokat, hogy ennyi magyar rajongójuk is van, így talán következőre már mi is benne leszünk a kalapban. (reméljük a menedzsmenthez is eljut ez az infó a srácokon keresztül)

18 óra után aztán már a sima jegyesek is elkezdtek szállingózni a helyszínre.

Maga a beengedés nagyon flottul ment. Külön hatalmas ruhatár várta a résztvevőket ahol külön a kabátot külön a táskát be lehetett rakni még a motozás előtt, úgyhogy nem kellett semmilyen holmitól még a kapu előtt megszabadulni. Majd utána a maradék cuccal (iratok..stb) átnéztek mindenkit mégegyszer és már lehetett is menni a koncert csarnokba, mely egy sörgyári komplexum volt.

Elég jó hatást keltett ám a hatalmas tartóoszlopok miatt így keletkezett jó pár holttér is, ahonnan az ember nem láthatta rendesen a színpadot. Ettől függetlenül mindenki próbálta felvenni a neki tetsző pozíciót és pontban 8-kor már jött is az előzenekar a Crown the Empire (US) személyében. A srácok próbálták megalapozni a hangulatot és bemelegíteni a terepet, ezt (szerintem) kisebb-nagyobb sikerrel el is érték, bár még mindig nem vagyok oda az "előzenekar" intézményéért.

Fél órát játszottak a srácok, majd gyorsan lebontották a színpadot és egy újabb fél óra - és egy kis újrahangolás- után...

pontban 9-kor már a főszereplőké lett a közönség.

Nos, ők tényleg már az első intro után úgy felhergelték a közönséget, hogy onnantól már nem volt megállás egészen 22:30-ig amikor már csak az encore számmal jöttek vissza egy utolsó búcsúzásra.

Az eddigi állomásokat elnézve nem változtattak a setlisten, így itt is a következő számok voltak:

1. Ambitions - introduction

2. Bombs away

3. Taking off

4. Clock strikes

5. Bedroom Warfare

6. Bon Voyage

7. I was King

8. Hard to Love

9. Take what you want

10. Instrumental (gitar szólók)

11. The Beginning

12. Jaded

13. Mighty Long Fall

14. We are

Encore:

15. American Girls

A végére már az egész közönség tombolt és ha tehette volna, még maradt volna egy további 1.5 órára. De sajnos egyszer minden jónak vége szakad, így itt is eljött a könnyes búcsú ideje.

Taka is készített egy röpke felvételt a közönségről :)

Austria 🇦🇹!!!! Thank you!!!!!
Taka (@10969taka) által megosztott bejegyzés, 2017. Dec 17., 14:52 PST

Mivel a blogtól most mindhárman jelen voltunk, így a végére megosztanánk a saját élményeinket is a koncertről:

~Amy~: Én előadóért külföldre eddig sose utaztam, és egy kezemen megtudom számolni kiért mennék ki még a közelbe legközelebb. Ők váratlanul bukkantak fel Sophie jóvoltából, mert ha nem szól talán fel se merül bennem, hogy menjek. Azonban a bécsi vásározás előtte és a koncert nagyon jó egy napos kirándulásnak tűnt így év végén főként, így belevágtunk és fantasztikus napunk volt kint, amin a koncert volt a hab cseresznyével. :) Külön boldog voltam, hogy két kedvenc számom is lement és igyekeztem torok kímélően üvölteni a szöveget és a wow-zásokat, de mára csak-csak fájdolgál azért. :D

~Sora~: Nem sokat tépelődtem rajta, hogy menjek-e a koncertre. Nem vagyok egy nagy koncert lady és nagyon megfontolom, hogy mire adok ki pénzt, de nagyon adta magát, hogy ott legyek az OOR koncerten! A fiúk fantasztikusak voltak! Nagyon profi, nagyon színvonalas és brutálisan jó hangulatú! Már mindenem fájt, de még tomboltam volna órákig! Legközelebb is ott a helyem!

~Sophie~: Én friss OOR tag vagyok, Amyék mutatták meg nekem az együttest és mivel egyre jobban rájuk kaptam,így nem volt kérdéses, hogy látnom és hallanom kell őket. Így nekivágtunk együtt Bécsnek és ha lehetne már ma este újra mennék. Zseniális élmény volt élőben hallani és látni őket. Minden egyes ilyen koncert bebizonyítja nekem, hogy valamit a japánok nagyon tudnak, amikor rock-ról illetve a közönséggel való összhangról és közös tiszteletről van szó, így minden egyes koncerten a szívüket is odaadják és ráadásul ezt még élvezik is. *Taps-Taps*

Szerintem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy az egyik kedvenc számunk lett a Bedroom Warfare :)

Pár kép a koncertről >>ITT<<

2015. Augusztus 3. Hétfő

Tegnap este megvolt a napnyugta, ma hajnalban a napkeltéhez is szerencsénk van.

A 470 méter hosszú Jjangdung Bridgeről (짱둥다리)csodálatos a napkelte.

Mivel apály volt, nekünk nem volt lehetőségünk kipróbálni, érezni, de állítólag, amikor a tengervíz csapkodja a híd lábait, olyan, mintha a tengeren sétálnánk. Így csak a visszamaradt különböző életekben, mészhéjú állatok sokaságában és a napkeltében gyönyörködhetünk.

Jeungdo (증도) volt az első város, amelyet "lassú város" ~ Slow city (슬로시티) címét megkapta Ázsiában, érintetlen természetének és tiszta vizének köszönhetően.

Slow city – Az élhető város mozgalom, ami Olaszországból indult és ma már 160 ország 140 városa csatlakozott (nálunk Hódmezővásárhely). A cél a felgyorsulás, globalizáció lassítása, helyi értékek, kultúrák, termékek megőrzése. Érezzük az életet tiszteletben tartva a környezetet, a természetet, az időt.„Lassíts egy kicsit, és lásd meg a valódi értékeket, melyek mellett nap, mint nap elmész.”

Jeungdo Korea legnagyobb sókitermelő területe. A Taepyung farmon(태평염전) kb. 20-25 nap szükséges ahhoz, hogy a napsütés és a szél segítségével a tenger vizéből a só szállítható legyen.Úgynevezett kristályosító "tavacskákat-tározókat" hoztak létre, ahol a tenger 3%-os só tartalmát párologtatással kb. 25%-ra növelik. Gereblyékkel segítik a nap és a szél munkáját. Majd a sótárolókbana maradék sóoldatot is eltávolítják és addig tárolják, amíg szállításra nem kerül.1997-ben az UNESCO Modern Kulturális Örökségként bejegyezte.

Szerencsére ez a Sófarm az érdeklődő turistáknak is nyitva van, így természetes volt, hogy meglátogatjuk mi is. A múzeumbannéhány értékes infót kaphatunk a sóról. Megismerhetjük történetét, kultúráját, a vele való kereskedelmet. Megmutatják, hogy nemcsak az állatok, de a növények is fogyasztanak sót. Mennyire fontos volt már a só az ókori népeknél is.Használták a sót fizetőeszközként, tartósításra.

Biztos, szinte mindenki ismeri A legkisebb királylány és a só meséjét, amelyben a király megkérdi lányait, ki mennyire szereti őt. A legkisebb azt válaszolja, amennyire az emberek a sót. A király ettől a választól haragra gerjedt és elűzte lányát. A lány szinte egy koldushoz ment férjhez, de elszántságuknak köszönhetően anyagilag gyarapodtak. Vacsorát rendeztek, melyre az öreg királyt is meghívták. Mindennel ellátták a vendégeket, de arra nagyon figyeltek, hogy a király elé csak sótlan ételek kerüljenek. Egy darabig némán evett a király, de amikor nem bírta tovább, megkérdezte, milyen szakács az, aki így főz, hiszen ízetlen minden. Ekkor derült ki számára, hogy miért is mondta a lánya: annyira szeretlek, mint az emberek a sót. Sóra szükségünk van, kihozza az ételek ízét. Természetesen ezzel is mértékkel kell bánni, hiszen a sok sótól megnő a vérnyomás, így a szív-és érrendszeri betegségek kockázata is nő.

De mielőtt sótúrára indulnánk, kaptunk egy félóra pihenőt a sóbarlangban. Vannak nyugszékek, sótömbök, amire lefeküdhetünk. Só fedi a falakat, a plafont. Ide csak mezítlábra húzott nylonban léphettünk, hogy a tisztaság megmaradjon. Nagyon jól esett ez a kis ejtőzés és mindannyian egyetértettünk, hogy kevés ez a félóra :D

A tározóknál mi is kipróbálhattuk a „gereblyézést”. A kikészített tiszta talpú csizmákban mehettünk csak rá ezekre a „sótavacskákra”. Van pár másodperces vidi is :D

Nemcsak a nap és szél munkáját „segíthettük”, de kipróbálhatta az ember, vajon mennyi sót bír el.

A raktárban megcsodálhattuk a vakító fehér sót.

Munkánk díjazása pedig 1 kg só, fürdősó és sósfagyi volt. Sós fagyi? Miért is ne? De a neve ellenére nem maga a fagyi sós, az egy sima vanilíaalap és a szórás, amit kérsz rá, az sós, itt is lehet zöldteásat, gyümölcsöset kérni. Nem volt kérdés, én mangósat eszem.

„Fárasztó” munka után édes a pihenés. A közelben lévő homokos tengerpartra mentünk.

Woojeon Beach (우전해수욕장), 4 km hosszú tiszta, vakító partjával, vizével, bérelhető sátraival, szalmanapernyőivel vonza az embereket, bár szerencsére nincsen tömegnyomor.Homokja, rizsszalma napernyője trópusi strandokat idéz.

Miután lepakoltunk az erdő nyújtotta hűs levegős, félárnyékospadra, egyértelmű volt, hogy a homokban akarunk mezítláb sétálni. ŐőőőőTalán nem ez volt a legjobb ötlet aznap :D. A homok nagyon forró volt :D, úgyhogy inkább a vizet választottuk. A hullámzó,kellemesen hideg vízfelüdülés volt lábainknak.

Sajnos nem fürdésre készültünk, így a nyakig merülés elmaradt  És bár szinte mindenki nyakig felöltözve pancsolt, és biztos gyorsan meg is száradtunk volna, de nem biztos, hogy a sós ruhában jól éreztükvna magunkat :D. Azért megfigyeltem, hogy az úszógumis pancsolást néha a felnőttek jobban élvezték, mint a gyerekek.

Bent a bóján túl orrhegyig beöltözött rendőrbácsi figyelt a rendre.A sátrak között természetesen helyet kapott egy üdítőket, jégkrémeket áruló sátor is, hiszen ezek is kellékei a nyárnak, a strandnak ;)

Azt nem tudom, hogy ma még hova megyünk, de ha sehova, az sem baj. Jól el leszek én ezen a helyen, majd sétálgatok a gyönyörűen csillogó, hosszú,lágy és pihe - puha, bár forró homokos parton, élvezem a napsütéssel vegyülő szelet,aztán, ha nagyon nem bírom, majd visszasétálok a sófarmra, a sóágyakon alszom egyet. :D (A part másik oldala pedig állítólag még tisztább, még ezüstösebb a homok, apró pálmafák tarkítják a homok”dűnéket”. Aki pedig éjszakázni is szeretne, az az El-dorado (엘도라도) hotelben meg is teheti.(képek a netről)

Mi sem természetesebb, minthogy egy helyi étteremben eszünk, helyi nevezetességet. Jjangttung-ine étteremben (짱뚱이네식당) mentünk, ahol a menünek két típusa van:a jjangttung-eotang (짱뚱어탕) és a jang-eotang (장어탕). Mindkettő vmi nagyon sűrű, majdnem pörköltes hallevest jelent. Mi az elsőt és mandut ettünk.(Itthon utána néztem ezeknek a leveseknek. Tényleg jobb, hogy pontosan nem tudták elmondani, hogy mi is az. :D A jjangttung-eotang (짱뚱어탕) az igazából iszapugrógéb, a jang-eotang (장어탕) pedig angolnából készült leves. :D)

Az út mentén sírokra lettünk figyelmesek. Ez az evangélisták kis temetője.

Leghíresebb Moon Jun Kyung (문준경) női misszionárius – vértanú sírja. 1891-ben született. 17 évesen férjhez ment, de férje elhagyta. Apósa haláláig még az ő házukban élt. Azután Mokpóba ment, ahol teológiát tanult. Bármerre járt, hirdette az evangéliumot, betegeket ápolt. Túlélte a japán gyarmatosítást. 18 év alatt több mint 100 gyülekezetet hozott létre. 1950-ben a Koreai háborúban az északi kommunisták a homokpartra vonszolták az ottlakókat kivégezni. Kyung könyörgött, hogy inkább őt, mint az ártatlanokat. Ekkor végezték ki. Ártatlan szenvedését a tűzliliom szimbólumba testesítették meg. Kicsit arrébb egy templom is található, mely Moon Jun Kyungnak állít emléket. A templom előcsarnokában az evangélista szobra található, bent pedig munkásságáról, életéről láthatunk kiállítást.Shinan megye a vértanúság helyszínét helyi kulturális emlékeként jelölte ki.

Életéről film is készült Siluseom (시루섬) címmel Lee Hyun-Kyung (이현경) főszereplésével. A film megtekinthető a YouTube-on.

Ahhoz képest, hogy kb. 26 km2 az egész sziget, nekünk nagyon sok élményt nyújtott.

Amit sajnos kihagytunk, az Jeungdo melletti kis sziget Hwado (화도). Az összekötőkb. 1 km-es földhíd szintén eltűnik dagálykor. De apálykor, amikor felbukkan és átsétál rajta az ember akár nappal, akár naplementekor, igazán csodálatos élményben lehet része. És a szigeten ellátogathat arra a helyre, ahol Jang Hyuk és Kong Hyo-Jin sorozatát, a Thank Yout forgatta az MBC 2007-ben (képek a netről)

Jeungdot magunk mögött hagyva egy hosszabb autóút elé nézünk. Daejeon

(대전시 - Taejon) a cél, ez kb. egy 3 órás út lesz.

Kényelmesen hátradőlve,csendben gyönyörködtünk az elsuhanó tájban. A feszes tempótól, a kevés alvástól, most, hogy hosszabb időt ülünk, előjön a tompulás. Néha a szememet is behunyom. Kicsit izgulok, nehogy lemaradjak vmi látnivalóról :D, de amikor kinyitom a szemem, a megszokott hegyvidék képe fogad.

Megnyugodva süppedek vissza a világomba. Ahogy láttam, mindenki pihenésre használja az utat, fényképeket néz, prospektust olvas, a mindenható wifinek köszönhetően, az otthoniakkal chatel. A csendet feltöltődésre használjuk. Csak ritkán szólunk most egymáshoz. Jó volt ez a hosszabb monotonitás. Az utat egyszer megszakítottuk, hogy megmozgassuk lábainkat stb. Itt futottunk bele (valószínűleg, eddig nem is figyeltünk fel, ha volt bhol ilyen), hogy egyes WC ajtókon megkülönböztető jelzés van. Ez nem a mozgáskorlátozottaké, hanem a hagyományos WC jele. Állítólag sokan szívesen használják ezt a higiénia miatt. Rajz segít a helyes használat elsajátításában….

Vacsora után egy kis városnézés az éjszakában?

Hurrá, szeretem az esti fényeket.

A közelben egy mesterséges patak szélén emberek ültek és a vízbe lógatták a lábukat.

Ez a Yuseong Hot Spring (유성온천지구). Ezt a lábfürdőt nekünk is ki kell próbálni. A szabadtéri lábfürdő ingyenes mindenki számára, a közelben lévő gyógyfürdőhöz tartozik. A víz pihentető, tele van nagyszerű ásványi anyagokkal (kalcium, kálium, kén, kovasav, rádium). Ezek a lúgos forró források jól ismertek az idegi betegségek és az ideggyógyászati megbetegedések kezelésében.(ez a nappali kép a netről, itt jobban látni, mekkora)

A forrásnál darvak szobra a helyi legendához kapcsolódik.

A sillai háborúban egy baekjei férfi súlyosan megsebesült. Anyja ápolás közben meglátta, hogy egy sebesült szárnyú daru a hótakaró közepén lévő forró forrásba merült, majd gyógyultan távozott. Az anya sebesült fiát is megmerítette ebben a meleg forrásban, aminek köszönhetően a seb meggyógyult. Talán emiatt a legenda miatt is híres a hely a gyógyító hatásáról. Igaz vagy sem, mind a helyiek, mind a turisták körében igen népszerű Korea legrégebbi és legismertebb természeti forró forrásai és a Yousung Hotel is, ahol lehetőség van különböző gyógynövény és hínár fürdőkre is. Én vizigyerek vagyok, nekem jöhet a víz minden formátumban. Ez a kellemes hőmérsékletű fürdő tényleg jó volt. Mehetünk aludni :D

További képeket és videókat láthattok ezen a >> Drive link <<-en :) (folyamatosan frissül majd, csak várjatok egy kicsit, hogy betöltődjenek a mappák)

Írta: ~msandingo~

Az idei Arany Bálna eseményünk blogunk történelmében a negyedik volt, és ez alkalommal is kicsit újítottunk a szavazáson. Azon felül, hogy mindegyik kategóriában megadott jelöltekre lehetett szavazni, nyitva hagytunk egy közönség kedvence sorozat részt, hogy mindenki azt írhassa be, amit csak szeretne. Ráadásul mivel ezévben megrohamoztak minket koreai és japán előadók is, így egy rögtönzött koncertfelmérést is kértünk tőletek, amire szép számmal jeleztetek is vissza.

Nagyon szépen köszönjük az összes résztvevőtől, hogy idén is velünk volt és szavazott.

A szavazás idén eléggé egy alkotás köré rendeződött, mivel a mi "szabályzatunk" szerint most 2017-re csúszott át a Goblin és még így 1 év távlatában is tarolt.

Nézzük is az idei nyerteseinket (illetve a TOP3 listát):

Legjobb sorozat

Goblin - 41,1%

While You Were Sleeping - 13,8 %

Weightlifting Fairy Kim Bok Joo - 12,1%

Legjobb férfi főszereplő

Gong Yoo - 20,6 %

Park Hyung Sik - 15,2 %

Lee Jong Suk - 14,2 %

Legjobb női főszereplő

Kim Go Eun - 24,5 %

Park Bo Young - 20,6 %

Ha Ji Won - 14,9 %

Legjobb férfi mellékszereplő

Yook Sung Jae - 24,1 %

Ji Soo - 23 %

Jung Hae In - 18,8 %

Legjobb női mellékszereplő

Yoo In Na - 32,3 %

Kim So Yeon - 29,8 %

Park Jin Joo - 14,9 %

Az év OST zenéje

Goblin OST (Chanyeol, Punch - Stay with me) - 47,5 %

Hwarang OST (V, Jin - Even if I die it's you) - 12,8 %

Goblin OST (Heize - Round and Round) - 12,4 %

Legjobb film

Midnight Runners - 40,1 %

Fabricated City - 22 %

Battleship Island - 20,2 %

Koncertek tekintetében úgy tűnik, olvasóink közt is nagy húzóerő volt az, hogy Lee Hong Ki hazánkba látogatott egy feledhetetlen FTISLAND koncert keretében :) Gondolom sokunk életének egyik meghatározó doramája volt a You're Beautiful és így lehetőség adódott a személyes találkozásra is. Nem mellesleg lehengerlő hangja miatt is sokakat a Barba Negrába csábított és ennek mi is nagyon örülünk :)

Az alábbi grafikonon láthatjátok, hogy a válaszadók hány %-a vett rész 1 vagy több hazai koncerten ezévben.

Közönség szavazásunk kedvenc sorozatai közé bekerült még:

Because this is my first life

Black

Chicago Typewriter

Fight My Way

Hospital Ship

Legnagyobb csalódás kategóriánkat fölényesen vitte a Vízisten menyasszonya (Bride of the Water God).

Ezen felül bekerült még a fekete listába:

Criminal Minds

My Sassy Girl

Kiváncsian várjuk, hogy a 2018-as év miket is fog tartogatni nekünk. Tartsatok velünk ezévben is :)

2015.08.04. Kedd

Az ablakon kinézve látom, bár igen korán van még, de ma is szép időre ébredtünk. Jó reggelt Daejeon (대전 – Taejon).

Vajon ma milyen csodás helyre megyünk? De először még a reggeli XD Maga a hely nagyon tetszett, hogy választási lehetőséget adott, hogy hagyományosan földön ülve, vagy padon szeretne az ember enni.

Reggeli közben még mindig nem kaptuk meg a választ kérdésünkre. Csak, hogy meglepi. Végül is mindegy, Daejeon is szép hely, biztos, nem fogunk ma sem unatkozni. A város Dél-Korea 5. legnagyobb városa, több mint 200 kutatóintézete van (Samsung, LG). Látványossága pl. Yuseong Hot Springs (유성온천지구), ahol este láblógattunk, A Daecheong-gát(대전댐)a Geum folyó partján, ami kényelmes pihenőhelyeket és sok turisztikai célpontot kínál, melyet 1975-80 között építettek. A gát által létrehozott tó környékén rengeteg nádas van, amelynek gazdag az állatvilága. Az éjszakai fényekben pompázó gát rengeteg látogatót vonz, romantikára vágyó párokat, akik az ún. LOHAS Happy Road-on sétálhatnak, amit 2009-ben építettek.

Ez egy kb. 1,5 km-es út, melyen végigsétálva élvezhetjük a vízben visszatükröződő hegy látványát, a vízimadarak sokaságát, a különböző parkok csodálatos növényvilágát (képek a netről).

És itt egy csodás vidi is:

Ott van a Hanbat Arborétum (한밭수목원),Korea legnagyobb mesterséges arborétuma, mely 394 000 nm-en terül el. Természetesen a kutatás mellett lehetőséget nyújt az idelátogatónak pihenésre a több mint 1000 fajta növénnyel rendelkező gyógynövényes kert, a sziklakert, a virágoskert. A környéken fenyvesek, juharfaliget, cserjések találhatóak. (kép a netről)

Daejeon a múzeumokban sem szűkölködik. A Yeojin Buddhista Művészeti Múzeumban (여진불교미술박물관) a koreai hagyományos és a modern buddhista művészettel ismerkedhet az ember. (képek a netről)

Érdekes kiállításokat élvezhetünk a Valuta Múzeumban (화폐박물관), ahol nemcsak Korea, hanem más ázsiai és nyugati országok pénznemeit, bélyegjeit tanulmányozhatjuk.

A Daejeon Történeti Múzeum(대전역사박물관)állandó kiállítása a daejeoni konfuciánus tudósainak életével és kultúrájávalfoglalkozik.(kép a netről)

De a zene szerelmeseinek sem kell unatkozniuk, hiszen számukra ott a Yeonjeong Koreai Zenei és Kulturális Központja (대전시립연정국악원), ahol évente több száz előadást tartanak (kép a netről)

Mint kiderült, mi egyiket sem nézzük meg……Mi hegyet mászunk….Pfffffffff :D Ezért volt tegnap este a lábáztató program HAHAHAHA….Akkor menjünk hegyet mászni :D A majd két órás úton a jól megszokott, hegyekkel tarkított táj kísér minket a Daedunsan lábához(대둔산도립공원)
A 878 méter magas hegy Hoseo és Honam tartományt választja el. Csodálatos sziklacsúcsok, különös sziklák láthatók itt.
Nevezetes látnivalói pl: a Yongmungul barlang (용문울)(kép a netről)

A Taegosa templom (태고사),egybuddhista templom a Madaengdae gerincen, melyet WonhyoDae alapította a Silla időszakban. (’84-ben Nemzeti Örökség lett) A Koreai háborúban leégett, ’74-ben helyreállították. Vagy a Szurak-vízesés(수락폭포), mely 15 méter magasról zuhan alá. A vízesés tavában a látogató, akár meg is merítkezhet a meleg nyári napokon (kép a netről)

Legmagasabb pontja pedig a Macheondae csúcs(마천대), ahova kb. 60° - os dőlésű 220 vaslépcsőfokot (3 részletben) megmászva plusz egy kis sziklás részen át juthat el az ember a (képek a netről)

Maga a hegy több oldalról is megközelíthető, de az sem fog látványban hiányt szenvedni, aki „csak” afelvonóval felmegy, (sőt…és még kényelmesebb is :D ) majd onnan vaslépcsőkön keresztül mászik a magasba.. Mert mi ezt tettük. A felvonó a Daedunsan Provincial Parkban (대둔산도립공원)van. 1988-ban kezdték építeni a 927 méter hosszú kötélpályát, 2 évvel később át is adták a turistáknak. 20 percenként közlekedik, kb. 6 perc alatt ér fel, egyszerre max 51 főt szállít. A parkolóban már árusok tömege fogadott minket, enni-inni lehet bőven. Majd egy rövid emelkedő után megérkeztünk a felvonóhoz (cable car - 케이블카).

Kint egy cuki rózsaszín éskék mini felvonó állt a bejáratnál, bent pedig egy fotózáshoz kialakított modell és lépcsókép, amelybe, ha beálltál és jó szögből fotóztak, 3D hatás volt elérhető. Már innen is gyönyörű volt a kilátás.

Megvettük a jegyet és akkor libegjünk fel. Csodálatos volt a kilátás, a kékben-zöldben úszó a hegyek, az alattunk lévő zöld. Sikerült videót is készíteni az útról (drive linken) Igyekszem nem az összes képet ide feltölteni, hanem a drivera ;)

Aztán megérkeztünk, ahol a Rooftop Prince sorozat szereplői: Park Yoo-chun, Lee Min-ho,Choi Woo-sik, Jung Suk-won „vártak minket” :D

Miután „erőt merítettünk” a fiúkból, neki is vághatunk a hegynek. A Gumgang – híd (금강구름다리) alá vitt minket a felvonó, így magához a hídhoz is kellett mászni. A vaslépcsők elég veszélyesek, csúsznak is, ráadásul nem tudom, ki tervezte, de még az én magasságommal is „óriásiakat” kellett lépni 1-1 foknál. Majd, ahol elfogyott a vaslépcső, a természetes úton mentünk tovább, ami szintén nem mindig volt könnyű, hiszen az évek során a természetnek és a turisták cipőinek köszönhetően néhol lekopott, csúszott. És persze a meleg párás levegő sem könnyítette meg a dolgunkat. Meg mindig jöttek szemből is.

Aztán, elértünk a hídhoz, a látvány mindent elfelejtetett. Maga a híd egyszerre max 200 főt bír el. Átmentünk ezen a vashídon, ami a szélnek köszönhetően kissé mozgott is :D (van, vidi a driven, remélem, valamennyire hallható a szél) . És akkor úgy érzed „idenekemahimaláját” érzés elönt. Én igazán büszke vok kis csoportunkra. A friss levegő, a sziklák, erdők, csúcsok látványa erőt ad.

Mehetünk majd tovább fel a csúcsra, a Macheondaera XD (távolabb le volt zárva vmi akadállyal, így oda erről az oldalról nem jutottunk fel, csak távoli képet sikerült lőni). Az a lépcső a Samseongyedan (삼선계단).
A 3 sziklához tartozik egy mese: egy koryoi miniszter, miután látta, hogy Koryo tönkrement, 3 lányával ide vonult, hogy élete hátralévő részét itt élje le. A lányok egyszercsak sziklává változtak és így fentről néznek le, mintha őrzők lennének.

Sikerült megint rengeteget fotózni, annyira gyönyörű volt minden, bárhova is néztünk. Lefelé menet az „emeleten” megálltunk hűsölni, itt is magunkba szívtuk a kéklő hegyek látványát és lelibegtünk.

Lelibegés közben volt szerencsénk távolabbról is megnézni, mely hídon mentünk át. :D

A libegő lábánál sült ginszenget kóstoltunk. Itthon ettem már ginszengcunkrot, ittam teát, nem az én ízvilágom. Sült formában sem jött be :D

Ez pedig a hegy térképe

Állítólag megéheztünk a nagy hegymászásba, ezért ebédelni kellett menni.:D
Visszamentünk Daejeonba, egy olyan helyre, ahol fix összegért annyit eszel-iszol, amennyi jól esik és nem is drága, 11.800 won(~2900 huf) az ebéd, 15.800 won (~3800 huf) a vacsora, hétvégén 17.800 won (~4400 huf) egész nap. Igaz , ez egy steak house volt, az All that Barbeque(올댓바베큐), de szerencsére nem csak hús, hanem saláta, tészta és sok más finomság közül is választhatott az ember. Mivel már most szóltak, h este 6-kor vacsi, igen lightosra fogtuk az ebédet. Én rávetettem magam a dinnyére és a mangóra. Mangót ettem gyümölcsként, fagylaltként fahéjas almával és megint gyümölcsként. A dinnyével ugyanez volt. A párás melegben nem is kívántam mást, mint hideget és folyadékot. A dinnye és mangó különböző elkészítései bőven elegendőek voltak.

Ebéd után irány Cheongnamdae.
A Cheongnamdae Elnöki Villa (청남대) a Daecheong-gát közelében (대청댐) található.

1983-ban épült egy 1,844,628.1 ㎡-es területen. Az elnökök a nemzeti ünnepek alatt és nyaranta látogatták ezt a helyet. 2003-ban megnyitották a közönség számára (természetesen az elnökök már nem járnak ide). Csodálatos kertben sétálhatunk, a több mint 3 km-nyi hegyi ösvényen vagy a 8 km-nyiHoban ösvényen, élvezhetjük a Daecheongho-tó látványát. A környező hegycsúcsok tökéletesen elrejtik a rezidenciát.

A környéken lévő útvonalat az elnökökről nevezték el. Állítólag arról az elnökről, amelyik a legjobban kedvelte.

A legnépszerűbb út a Kim Yong Sam elnök útja, amelyről a golfpályára és a tóra nyílik csodálatos kilátás. A helyi múzeum , az Elnöki Történeti és Kulturális Múzeum (대통령역사문화관) különböző érdekességeket árul el az elnökökről, régi használati tárgyaikat, kapott ajándékaikat is megnézhetjük.

Magába a házba is beléphetünk, megnézhetjük az elnöki hálószobát is akár. És eljátszhatunk a gondolattal, milyen lenne, ha mi lennénk az elnök és épp fontos telefon közben lennénk :D

Rengeteg filmet, sorozatot is forgattak itt. PL: Irist, The Presidentet, Káin és Ábelt.

A történeti idővonal táblán találtam egy magyar vonatkozást is 1989-ből. Február 1-én diplomácia találkozó volt a két ország között, (amelyet a kommunista állam szervezett – tehát mi)

Nagyon kellemes volt ebben a parkban sétálni. Semmi rohanás, csend, nyugalom, no tömeg…

Következő állomásunk Cheongju (청주), ahol egyből vacsizni fogunk :D Még mindig nem tudom megszokni ezt a nonstop evést. A mai vacsoránk sütőtökös és sajtos tészta, illetve édes pizza volt. Almás és áfonyás. Érdekes, de finom volt

Miután lepakoltunk a szálláson, meg akartak nekünk még mutatni egy helyet, ahonnan gyönyörű a kilátás az éjszakai városra. Megint szembe találtuk magunkat azzal, milyen keskeny utcákat tudnak építeni a koreaiak, ami még nem is lenne akkora probléma, ha nem mindkét oldalon parkolnának a kocsik néha és nem kacskaringós lenne.:D
Sooamgol obszervatóriumnál(수암골전망대) láthatjuk Cheongju városát, amely tele van csillogó fényekkel.

A középen elhelyezkedő 3 szív által körbeölelt padnak van-e története, vagy jelentése, nem tudom, de párok sokasága fotózkodikvele :D Állítólag a korlátra szerelmes lakatokat tesznek, én ebben a sötétben nem láttam és nem is tapogattam végig :D

Közkedvelt filmes terület a környék. Káin és Ábel, Baker King, Kim Tak Gu

Innen lesétáltunk a két emeletes Full Moon kávézóba (풀문커피), mert meg kell kóstolni a bingsu tortát(빙수케이크):D Nem nagyon tudtunk választani, így babpasztás és sajtos változat is került elénk …Ez a bingsu ebben a formában is nagyon finom

Kényelmesen hazasétáltunk. Reggel sokáig aludhatunk. A büfé csak ½ 9-kor nyit. Jó lesz kinyújtani a lábainkat. Ráadásul a hagyományos földön alvás helyett ma ágyban alszunk :D Sokcsillagos napnak sokcsillagos befejezése…..

További képeket és videókat láthattok ezen a >> Drive link <<-en :) (folyamatosan frissül majd, csak várjatok egy kicsit, hogy betöltődjenek a mappák)

Írta: ~msandingo~

Legalább 4 hónapomba telt, hogy végig jussak rajta, de csak elérkezett a pillanat, hogy egy újabb tradicionális sorozat ismertetőjével gazdagítsam blogunkat.
Sokaknak ez a sorozat a tv-ből is ismert lehet, mivel szinkronos verzióban is vetítésre került a Story5 csatornán (illetve ismétlésben még most is látható).

Cím: Queen for Seven Days [7일의 왕비]

Műfaj: tradicionális, dráma, történelmi

Epizódok száma: 20

Év: 2017

Csatorna: KBS2

Szereplők:

Shin Chae Kyung - Park Min Young
Lee Yeok - Yeon Woo Jin
Lee Yoong - Lee Dong Gun
Shin Soo Geun - Jang Hyun Sung
Seo No - Chansung

Történet:
A sorozat Jungjong Király (1488-1544) életét és uralkodását hivatott bemutatni. Lee Yeok a másodszülött fiú, mégis apja, a Király egy titkos levélben hagyja hátra az utolsó parancsát, miszerint amint uralkodási korba kerül, neki kell átvennie a trónt bátyjától, Lee Yoongtól. Ez persze kimondatlanul is beékelődik a 2 testvér közé, így amint Lee Yoong ül a trónra, nem is foglalkozik mással, minthogy biztosítsa saját pozícióját. Ehhez akár féltestvére életét is beáldozná.
Itt kapcsolódik be Shin Főtitkár családja a történetbe, ugyanis Lee Yoong hitvese a Főtitkár húga lesz, viszont Lee Yeok Herceghez Shin Úr lányát, Chae Kyung-ot szánják. Ezen a ponton Chae Kyung hirtelen a két viaskodó testvér közt találja magát ármányok és hazugságok gyűrűjében, amiből a végére ő is sejti, hogy csak vesztesként kerülhet ki.

Whalemény:
Vegyes érzelmekkel néztem végig. Egyik oldalról egy végletekig lassú, csigatempóban kúszó történetet kaptam, viszont a másik oldalról érdekes karaktereket és folytonos kíváncsiságot, hogy mégis mi kerekedik ki ebből. Így alakult ki az, hogy több hónapom ment el arra, hogy végre befejezzem.
Viszont a végére érve azért nem bántam meg, hogy nem adtam fel. Megint csak egy keményebb, embereket nem kímélő sztorit kaptunk az elengedhetetlen, sosem boldog végkifejlettel, mégis voltak benne igazán szép, könnyedebb vagy éppen elgondolkoztatóbb jelenetek. Bár, mint kb a koreai sorozatok 80%-ánál, ennél is sikerült a végét úgy alakítani, hogy az ember fogja a fejét. Persze, azért a történelem könyveket itt most nem akarták átírni, de ennyi szenvedés és odaadás után igazán adhattak volna csak egy picike kis morzsát.
Ami ennél is nagyon tetszett, hogy az elejét a történetnek gyerekszínészek mutatják be. Megint csak megtörtént az, ami jópár ilyen drámánál, hogy a fiatalokkal talán szívesebben néztem volna végig. A fiatal Lee Yeok-ot játszó Baek Seung Hwan szerintem zseniális volt. Remélem ezt mások is felismerték és még többször fogok vele találkozni.

Be kell valljam, először próbálkoztam a szinkronos verzióval is. Még a gyerekek része egész jó is volt, de utána a felnőtt hangok...Inkább lapozzunk. Úgyhogy onnantól visszatértem a jól megszokott eredeti nyelvre.
Térjünk is ki egy kicsit a szereplőinkre.

Lee Yeok:

Fiatalként is megszállott igazság mániás volt, ami a korával együtt csak még erősebb lett. Határozott elképzelése lett arról, hogy milyennek is kellene lennie egy jó uralkodónak és mindent ezen cél elérésére rakott fel. Gyerekként nem akart ártani bátyjának, felnézett rá és még támogatni is próbálta, azonban ahogy kezdte kimutatni valódi szándékát, úgy neki is át kellett gondolnia kapcsolatukat. Chae Kyung miatt elérkezett nála egy pont, mikor feladta volna végzetét, hogy normális életet élhessenek együtt valahol vidéken, távol minden palotai dologtól, ám kötelességének súlya ezt sosem engedte. Így folyton csak őrlődött saját sorsa, szerelme, barátai illetve népe között.

Chae Kyung:

Gyermekként is mindig csak gondot okozott szüleinek vadóc stílusa miatt, amit felnőtt korára az illem mögé próbált zárni, azonban nála is mindig elsőbbséget élvezett az igazság, a kötelességtudat és a kedvesség.
Sosem akart többet, minthogy Lee Yeok-kal legyen egy normális, szeretetteljes életük együtt, ám idővel neki is be kellett látnia, hogy választottjának sorsát még ő sem képes átírni. Próbálta mindig enyhíteni a két testvér közti indulatot, viszont azzal nem számolt, hogy így mindkettőjükhöz közel is kerül, így saját maga is tárgya lesz a kettő férfi konfliktusának.

Lee Yoong:

Anyját számunkra ismeretlen okokból megfosztották rangjától és megparancsolták, hogy 100 évig még csak a nevét sem szabad kiejteni, így a Király második fiához fordult, vele alakított ki apa-fia kapcsolatot, így már gyerekként szembesülnie kellett a kirekesztéssel és a ridegséggel. Folytonos megfelelni vágyása miatt szinte mániákus lett, így persze nehezen megszerzett trónjáról sem akart lemondani, főleg nem az öccse kedvére. Chae Kyung feltűnésével végre valaki rá is figyelt, valakit érdekelt a sorsa, az érzései, így persze ez is átfordult nála egy birtoklási kényszerré. Mindezt tetézte, hogy a másik oldalon megint csak az öccsével találta szembe magát.
*Itt kell megjegyeznem, hogy a karaktert játszó színészt én eddig akármiben megláttam, már kapcsoltam is el. Fura, számomra unszimpatikus arca és színjátszása most meglepő mód itt teljesen jól működött. Szinte az ő karaktere lett számomra a legérdekesebb, úgyhogy úgy tűnik, őt ilyen történelmi sorozatokban kell csak néznem :)

Összefoglalva:
Egy elég komplex és kemény szerelmi háromszöget kapunk, mely persze egy totális káoszba fullad. Modern nézeteinkkel a végére jogos a felvetés, hogy mégis akkor minek a sok szenvedés és feláldozás, ha utána nagyobb a füstje mint a lángja....De mégis csak egy történelmi doramáról van szó, itt meg kell felelni mindenkinek.
Amennyiben nem zavaró tényező a tényleg néha végletekig belassuló történetvezetés, akkor egy esélyt megérdemel ez a sorozat is.

Trailer

Magyar Felirat

Pontozás:
Cselekmény: 6/10
Színészek: 8/10
Zene: 8/10

A Goblin megjelenésével egy új hullám indult, mely megint csak a fantasy felé hajtotta a forgatókönyvírókat, fantasyn belül is a Kaszások irányába. Így született meg ezen sorozata is az OCN csatornának mely vegyes gondolatokat hagyott maga után.

Cím: Black (블랙)

Műfaj: fantasy, akció, romantika

Epizódok száma: 18

Év: 2017

Csatorna: OCN

Szereplők:

444 / Han Moo Gang - Song Seung Heon
Kang Ha Ram - Go Ara
Yoon Soo Wan - Lee El
Oh Man Soo - Kim Dong Joon
007 - Jo Jae Yoon

Történet:
Han nyomozónak látszólag szinte semmilyen affinitása sincs a gyilkossági esetekhez, még a gyomra sem bírja a helyszínelést. Mégis jól fizető amerikai könyvelői állását hagyta ott, csak azért, hogy nyomozó lehessen Koreában. Gyermekkorának árnyait próbálja elkapni, így ragaszkodik állásához, pedig társai számára is inkább csak kolonc. Azonban találkozik Ha Ram-mal, a lánnyal, aki látja a halál árnyait. Így együtt próbálják megmenteni azokat, akiket kísérnek ezek az árnyak vagyis maguk a Kaszások. Azonban az egyik alkalommal úgy alakul a helyzet, hogy saját maga is veszélybe kerül, majd a kor legsikeresebb Kaszása, 444 bújik a testébe.

Az eddigi Han Moo Gang eltűnik, helyette a Kaszás próbálja felhasználni a detektív testét arra, hogy saját terveit véghez tudja vinni. Viszont fontos szabályokat kell betartania az emberek világában, ami viszont az idő múlásával kihívás elé állítja még a nagy zord Kaszást is.

Whalemény:
Az első rész/ek egész jó látványvilággal mutatta be a 2 világot és fektette le a szabályokat a Kaszások illetve az emberi világ között, így nagy hévvel láttam neki a többi résznek is. Sok-sok dologról csak belekapva kapunk infót vagy egyáltalán nem is kapunk, így többször olyan érzésünk lehet, hogy most már azért mondjanak valamit, mert nagyon nagy a sötétség. De ahogy haladunk a sztoriban, úgy jönnek be egymás után a következő szálak, melyekből a végére már körvonalazódik, hogy mi is lehetett a múltban. Viszont nem tudom magamban helyrerakni azon gondolatomat, hogy vajon mennyire előre is volt megírva a sztori? Mert jó néhány csavarnál olyan érzésem volt, hogy ezt a sorozat folyamán találták még ki és rakták bele.

Szeretem, amikor olyan meglepetés szálak jönnek be, amit utána azzal magyaráznak meg, hogy újra megmutatják az adott jelenetet és leesik, hogy tényleg akkor és ott annak a bizonyos dolognak vagy cselekedetnek eredményeképp lehetett volna következtetni a most kialakult helyzetre. Nos, ez itt többször nem sikerült. Ők is ugye visszamennek az adott jelenethez, csak éppen soha nem látott plusz részleteit mutatják be, ergó csak leforgattak egy új jelenetet, mivel azzal tudták csak megmagyarázni az új helyzetet. Így akármennyire is tetszene a csavar, mivel logikailag még sejteni sem lehetett és így ugye nem is engedték az írók hogy esetleg magunk jöjjünk rá, így csak egy: "pfff, na jól van, akkor haladjunk"érzésem támadt.
Ahogy haladtam a történetben, úgy lettek egyre vegyesebbek az érzéseim. Egyik oldalról tetszettek a karakterek, a szomorú részek utáni könnyedebb, néha viccesebb helyzetek,

viszont másrészről pedig pont a fentebb említett kaotikus történetvezetés miatt nem éreztem benne magam. Nem engedte a sorozat, hogy megpróbáljam én összetenni a nyomozási darabkákat így mindig csak egy kívülálló nézőként éreztem magam, akinek bármit le lehet nyomni a torkán, mert nincs esély az elrejtett kis bizonyítékok felderítésére.
És végül pont ezen történetvezetés pecsételte meg nálam a sorit. Egy bizonyos mennyiségig elfogadható, hogy kiderül valakiről, hogy mégsem ő az a bizonyos elkövető, de itt a végére már a szomszéd macskájáról is kiderül, hogy valahol valakit megölt/megzsarolt...stb. Egyszerűen már nem tudtam komolyan venni a nyomozási szálakat, úgyis mindig bejön egy újabb hirtelen előkerült emlék/bizonyíték így már csak azt néztem, hogy mikor is érek a végére. Ezt nagyon sajnálom, mert ebben a sorozatban is meg lehetett volna a potenciál de nálam ez félrement.
Nem akarok spoilerezni, így a végéről is csak annyit jegyeznék meg, hogy egyszerűen feleslegessé tette az utolsó rész az előző 17-et. Amiért epizódokon át dolgoztak és szenvedtek, az hirtelen repült a kukába. Úgyhogy hagyjuk is a további ecseteléseket, nézzünk rá szereplőinkre.

Han Moo Gang:

Okos, tanult és sikeres. Amerikában mindene meg volt, amit csak képzelhet magának az ember, mégis fogta magát és visszautazott Koreába letenni a rendőrtiszti vizsgát. Elszántan próbál bent maradni a nyomozói csapatban, mivel saját családi tragédiájának okozóját akarja titokban felderíteni. Persze kollégái szemében mindig csak kolonc volt, így pont jól jött neki, hogy annyira nem is figyelik őt, örültek is ha nem volt éppen láb alatt. Azonban arra ő sem számított, hogy rögtönzött kis nyomozásával olyan szálakat bolygat meg, aminek következményével már nem tudott mit kezdeni.

444:

A Kaszások között is vannak kasztok. Akik öngyilkosok lesznek, azok úgy válnak Kaszássá, hogy előtte már volt egy emberi életük, amit eldobtak maguktól, így mint büntetés kell csinálniuk feladatukat. Azonban vannak olyan Kaszások akik "aranyvérűek" szóval Kaszásnak születtek. Legalábbis ez a legenda. És mind közül 444 a leghatalmasabb és legkegyetlenebb.

Beosztanak mellé egy friss Kaszást, aki szintén öngyilkossága miatt került ebbe a pozícióba, de mivel 444 alkalmatlan arra, hogy csapatban dolgozzon, egyedül küldi le a világra újoncát, hogy hozzon el egy lelket.

Azonban azzal nem számolt, hogy ez az ifjonc egy emberi testbe bújva megszökik. Így saját magának is le kell mennie és előkeríteni a szökevényt, mielőtt a Halál Brigád rájönne a szökésre és 444 felelőtlenségére. Lenézi az embereket és nem is érti, mi a jó az emberi világban. Persze ahogy egyre többet lesz Han Moo Gang testében, úgy elkezdi megtapapsztalni, hogy miért is ragaszkodik a legtöbb ember az életéhez. Miközben saját érzéseivel vívódik, saját történetéről is fellebben a fátyol.

Kang Ha Ram:

Gyerekkora óta mindig is azt hitte, hogy képessége átok, mely egy szörnyeteggé teszi, így persze barátai sincsenek. Sosem értette, hogy családján belül miért pont ő az, aki látja a halál árnyait azok mellett, kiknek hamarosan eljön az utolsó pillanatuk. Nyomozó apja volt az egyetlen, aki nem tekintett tehetségére átokként és folyton tartotta Ha Ram-ban a lelket. Viszont sajnos gyerekkorában édesapjától is búcsút kellett vennie ráadásul sima balesetként állították be halálát. Onnantól kezdve anyja új családot alapított és Ha Ram örök kívülálló lett. Han Moo Gang volt gyerekkora óta az első olyan, aki szintén tehetségként tekintett képességére, ráadásul mikor kiderül, hogy sorsuk már gyerekként is "összehozta"őket, Ha Ram elhatározza, hogy végig mellette marad.

Összefoglalva: Nem tudom nyugodt szívvel ajánlani ezt a sorozatot. Mégha tényleg volt jópár olyan rész ami lekötött és izgalmas is volt, valahogy összességében olyan érzésem van, hogy nagyot akartak fogni de semmi sem lett belőle. Furcsa, mert alapjából az OCN jó, átgondolt sorikat szokott adni így tényleg nagyon sajnálom.

Trailer

Magyar Felirat (fordítás alatt)

Pontozás:
Cselekmény: 4/10
Színészek: 6/10
Zene: 7/10

Cím: While You Were Sleeping (당신이 잠든 사이에)
Műfaj: romantikus, misztikus, vígjáték

Epizódok száma: 32

Év: 2017

Csatorna: SBS

Szereplők:

Lee Jong Suk - Jung Jae Chan
Bae Suzy - Nam Hong Joo
Lee Sang Yeob - Lee Yoo Beom
Ko Sung Hee - Shin Hee Min
Jung Hae In - Han Woo Tak

Történet:
Hong Joo édesanyjával és és besegít neki az éttermében. A lánynak minden este rémálmai vannal, különböző idegen emberek halálát látja álmában, ám azt nem tudja mikor fognak meghalni, de az az egy biztos hogy megfognak történni. Egyik este Hong Joo anyja haláláról álmodik.
Jae Chan kezdő ügyész, aki egy gyerekkori ismerősével Yoo Beom ügyvéddel találkozik, Jae Chant kisfiúként csalásra biztatta Yoo Beom majd végül egyedül hagyta a bajban, ezért nem kedvelik egymást.
Jae Chan új házba költözik, szembe Hong Joo-ékkal és egyik este álmában megjelenik a lány Yeo Boomal. A pár balesetet szenved és a férfi a kómában fekvő lányra akarja kenni a gázolást, azonban Jae Chan még mielőtt a baleset megtörténne megakadályozza azt.
Hong Joo rájön, hogy a férfi képes változtatni szörnyű álmai végkimenetelén, ami neki korábban sosem sikerült.

Whalemény:
Majdnem egy év kihagyás a doramák világában eredményezte például azt, hogy számomra ez volt az első olyan sorozat amit 30 perces blokkokra osztva lehetett megnézni. Számomra kifejezetten jó volt ez a fajta "szétszabdalás". Nem voltam oda kötve egy órát a gép/telefon elé, egy 30 percest részt szinte bármikor betudtam ütemezni a napomba.
Maga a sorozat is nagyon jó választásnak bizonyult, én az egészet szerettem úgy ahogy volt. Pont.
Kifejezetten tetszett benne az az apró misztikum az álmok körül, amit kaptunk, Hong Joo mindenkiről álmodott, Jae Chan csak Hong Jooról, míg Woo Tak csak Jae Chanról. Ez annak következménye, hogyha valakit megmentenek egy ilyen álom hatására és annyira hálás a megmentőjének, hogy visszaakarja fizetni ezt az adósságot, akkor egyszer csak elkezd róla álmodni. A történetben ennyivel magyarázták és sajnos több megoldást és okot nem is kapunk végül erre a misztikumra, ami szerintem nem is volt visszás. Nem hiszem hogy tudtak volna erre bármilyen normál keretek között "elfogadható" magyarázatot adni.

A három fő karakter nagyon jól működött együtt a különböző ügyek kapcsán, egyfajta munkamegosztás alakult ki köztük. Hong Joo megálmodta, Woo Tak megtalálta a megoldást rá (és mindig adott hozzá ez kis árnyalást) és végül Jae Chan jelenléte oldotta meg Hong Joo álmaiban történteket. Ez szakmájukat tekintve is jelen volt a riporter, a rendőr és az ügyész személyében, így igazából egy "tökéletes" csapatot írtak a különféle bűntények megoldására. Sajnos, a sorozat közepe felé, ez átváltott arra, hogy leginkább a saját bajaikat oldották fel álmaikkal, de még így is élvezhető maradt a történet a főgonoszunk miatt.

Kellően szövevényesre és visszautalásosra sikerült az egész, Yeo Beom motivációja és tettei a legvégéig kérdőjelesek maradtak számomra és kiválóan keverte kártyáit. Azonban itt szerencsére hőseinket is jutott némi sütnivaló, és nem csak sodródást láthattunk részükről sem.
A humor is jelesre vizsgázott a dorama egésze alatt, nagyon jó volt Jae Chan karaktere köré felépített ügyetlen antihős elemek és az ügyészségen belül uralkodó különös családias hangulat mindig hozott valamilyen mosolyog fakasztó pillanatot.

Jae Chan

Jae Chan gyerekként kicsit problémás volt. rendőrként dolgozó apjának sokszor meggyűlt vele baja, mégis erős kötelék fűzte őket össze. Apja halálával Jae Chan egy idő után át vette az öccséről való gondoskodás körülötti felelősséget és betartva apjának tett ígéretét ügyésznek tanult. A maga módján ugyan igencsak ügyetlen és esetlen figura, mégis igazságérzete stabil és ügyeit kellő alapossággal vizsgálja ki, így sokkal hosszabb ideig tart egy-egy nyomozása. Kollégái emiatt sokszor teszik vicc tárgyává, és új dolgozóként meg kell küzdenie az elismerésért.
Nagyon szerettem ebben a szerepben Jong Suk-ot. Annak idején az I Hear Your Voice-ban lettem rá figyelmes, majd szépen lassan ki is ábrándultam belőle, mert tehetségéhez mérten folyton sablon karaktereket hozott. (bár azért a Budapesti forgatáson sikerült szereznem tőle egy ölelést) Ez sem volt egy Oscar-díjas alakítás, mégis itt már látszott a munkamaga a karakter és alakítása nagyon szerethetővé tette számomra Jae Chant.

Hong Joo

Riporterként dolgozik egy nagy TV társaságnál. Megálmodja saját halálát a TV állomás logójával ellátott kabátban, emiatt nem mert visszatérni munkahelyére és inkább lézengve anyjának segít az éttermük körüli munkában. Álmait mindig lejegyzi egy kis post-itre, de a többségével végül nem találkozik, vagy ha meg is próbálja sosem sikerül megállítania azt. Így volt ez édesapja esetében is, akinek halálát előre látta, mégsem tudta megakadályozni azt. Jae Chan megjelenésével új fejezet kezdődik életében, ami nagy változásokra sarkalja.
Majdnem mindig megkapom Suzy kapcsán, hogy mennyire utalják. (főként ugye nők) Nos magam sem vagyok rajongó, mégsem a tehetségtelen kategóriába sorolnám őt. (valahogy mégis csak a legkeresettebb dél-koreai nők között vigyorog a neve folyamatosan) Tény mindig sikerült a legbosszantóbb karaktert megkapnia, ezért nem is tudom firtatni azokat, akik elfordulnak tőle, azonban Hong Joo VÉGRE nem volt idegesítő a karakter. Talán kint is rádöbbentek, hogy nem csak a hisztis csitri karaktereket lehet ráosztani. Így minden Suzy utálónak üzenem, ha nem is ez lesz az a sorozat amiben megszeretik, de közel sem annyira bosszantó, mint eddig bármikor máskor. Jól megaszontam, de így van. :D Félrevezető a gif róla, de ez egy vicces jelenet volt Hong Joo-val, ezért muszáj volt beraknom.

Han Woo Tak

Az egyetemen kitűnően vizsgázó fiatal rendőr, akit egyik este hazafelé sétálva majdnem halálra gázolnak. Jae Chan menti meg az életét, amiért annyira hálás, hogy másnaptól kezdve Jae Chan körül történő szörnyűségekről kezd el álmodni. Segíteni szeretne megmentőjének ezért felkeresni, és csak hamar kiderül, Jae Chan és Hong Joo is rendelkezik ezzel a különleges képességgel. A különös kötelék egymás segítésére sarkallja őket, így Woo Takot is. Woo Tak gyors észjárású és hamar sikerült megoldást találnia különböző szituációkban. Higgadtsága és tisztánlátása segíti előre mindig a problémák megoldását, azonban őriz egy titkot, amit senkivel nem osztott még meg eddig soha.
Be kell valljam, nőként én is inkább Woo Takért rajongtam igazán. Kifejezetten dühített az ő szálának lezárása a sorozat végén. Ezt is csak a Dél-Koreiak fejében hívhatják jó zárásnak. A színész oké picit színtelen, és közel sem a mimika élharcosa, mégis olyan kis misztikum lengte körül Woo Tak-ot ami a nők többsége erősen imponáló.

Összességében, ajánlom minden dél-koreai sorozat kedvelőnek. Úgy gondolom mindenki megtalálja benne számítását és egy-egy kedvencét is. A humor és a különböző ügyek megoldása teszi kellően izgalmassá az egészet, amit a kis romantikus szál tesz teljessé.

Trailer

Magyar Felirat

Pontozás:
Cselekmény: 9/10
Színészek: 9/10
Zene: 8/10

2015.08.05. Szerda

Szeretek úgy felkelni, hogyha kinézek az ablakon, akkor szép tájban gyönyörködhetek. A szobánk ablaka egy erdőre nézett, amit este nem is tudtunk élvezni. A hotel másik oldaláról pedig a városba lehetett ellátni.

Hiába lustálkodhattunk ma kicsit tovább, azt hiszem, elértem a mélypontomat. Teljes alváshiányban szenvedek szellemileg. A szemem is kiég. Persze ez nem az a szenvedés, hogy „most, hú de rossz nekem”, egyszerű tény. 2 hete jöttünk el otthonról, az izgalmaknak köszönhetően már az uccse este se sokat aludtam. Az idő eltolódás miatt az otthoniakkal való beszélgetés is belecsúszik ugye a mi éjjelünkbe. És ami öröm persze, a sok inger, ami ér, az is pörget. Ha bár eddig kétszer nem ettük ugyanazt, és tényleg nagyon finomak a kaják, mégis most úgy érzem, hogy kissé zöld íze van már mindennek és még egy hínárt vagy kimcsit eszek, sírok :D Szóval kissé merülök, ezért utazáskor félkómázom. Felnézek, nehogy lemaradjak bmiről is, de amint látom, h kékségben úszó hegyek vesznek körül, becsukom a szemem, a táj hasonló, csak pár km-rel arrébb vagyunk :D Aztán belülről megint megszólal a hang, ébresztő…. :D …. Most, hogy így kinyekeregtem magam, utazzunk tovább, lássuk, hol jártunk ma.

A tegnapi x. vacsi-nasitól még mindig jóllakottak vagyunk, ezért a reggelit kihagyva indultunk tovább Andongba, hosszú kocsikázás elé nézünk megint.

Andong (안동시)a Nakdong folyó partján fekvő gyorsan fejlődő város, mely a 2000-es évek elején turisztikai és kulturális központtá vált, minden ősszel megrendezik a Folk Fesztivált.

Egyik híres látnivaló a közeli Hahoe hagyományos falu (Hahoe Folk Village ~ 하회민속촌), amely a várostól kb 20 km-re található, 2010 óta az UNESCO Világörökség része. Nevét a Nakdong folyóról kapta, jelentése „vízzel körülvett falu”. Bár még ma is lakják, de a turistáknak belépőt kell fizetniük. 1999-ben még az angol királynő is ellátogatott ide. (kép a netről)

Hétvégenként a hagyományos maszkostáncot (Hahoe Byeolsingut Talnori ~ 하회별신궅탈노리)élvezhetjük, amely azokról az isteni lényekről szól, melyek a falut óvták. Egyike Korea legrégebbi ismert maszk táncainak. AGoryeo-dinasztia idejéből származó maszkok közül 11 maradt meg, amelyek a Dél-Korea Nemzeti Múzeumában vannak.A fából készült maszkok a következő karakterek: Gaksi (a menyasszony), Yangban (a nemes), Seonbi (a tudós), Bune (a kacér fiatal nő), Jung (a buddhista szerzetes), Baekjeong (hentes), Halmi (az öregasszony), Choraengi (a nemes szolgája), két Juji (oroszlán) és a befejezetlen Maszk Imae (a tudós őrült szolgája). (kép a netről)

Ha pedig felmászunk a Byongdae sziklára, akkor az egész falut láthatjuk. (kép a netről)

Természetesen , ha már itt van az ember, akkor érdemes a Hahoe Múzeumba (하회탈박물관) is betérni, amely elsősorban Hahoe kultúrájára épült, de tucatnyi külföldi kiállítás is látható, népmesékében használt jelmezek és álarcok kiállításait nézheti meg az ember. A maszkok egyedülálló történelmét, hagyományait, kultúráját követhetjük végig. (kép a netről)

A falu egyik híres szülöttje, Rau Seong-ryong (류성룡),), aki a 16.-17. század konfuciánustudós-tisztviselője volt, a koreai-japán háború után, megírta a Jingbirokot (징비록), amely az Imjin háborúról számol be. Az írást igen nagyra becsülik, elsőszámú forrásként tartják számon a konfliktus tanulmányozásának, valamint a kínai-koreai-japán kapcsolatoknak. Ryu nemrég emlékérmét is kapott

UNESCO örökség a Bongjeongsa (봉정사)Silla – koribuddhista templom is, mely a legrégebbi faépület Koreában. Az itt található harang és szobor nemzeti kincs. (kép a netről)

Mire Andongba értünk, az ebédidő is eljött, melynek fő eleme a tofu volt, ez a heotjesapáb (헛제사밥) volt, a bibimbap egy formája.

Ebéd után ellátogattunk a híres Dosanseowon Konfuciánus Akadémiára (도산서원). A Jeoson-korban a híres, jó iskolákat seowonoknak nevezték, amelyeket az akkori diákok, a seonbik (선비) családjai alapítottak. Ezeket az iskolákat mindig vmilyen eldugott helyre építették, hogy a diákoknak semmi ne vegye el a figyelmét a tanulásról. Később az állam is beszállt a finanszírozásba. Ezekben az iskolákban a szigorú oktatás folyt, a diákok itt laktak, élték mindennapjaikat. Mind az iskola, mind a tanulók külseje egyszerű, puritán volt. Ezeket az iskolákat a koreai szellem szülőhelyének is nevezik. Nekik igazán a belső érték számított. Igazságérzetük nagy volt, rendszeresen nyújtottak be olyan kérdéseket a királynak, amivel életüket veszélyeztették.

Az akadémiát 1574-ben alapították (Seonjo király uralkodásának 7. évében), a tanítványok Yi Hwang (이황),másnéven Twoegye (퇴계) tudós emlékére. Yi Hwang a koreai Joseon-dinasztia egyik legjelentősebb konfuciánus tudósa volt, ő szerepel az 1000 wonos bankjegyen is. A bankjegyen pl azért látható a szilvavirág (매화), mert Twoegye szeretete feléjük ismert volt. Barátainak, tanítóinak nevezte őket és a tanítóknak kijáró tiszteleti nyelvet használta velük kapcsolatban. „ Nézd a folyó vizet, nézd a zöld leveleket. Ha nincs a világegyetemben harmónia, ezek a szépségek sem léteznek. A természet harmóniáját nem lehet csak az anyagi dolgokkal magyarázni.” – vallotta.

1534-ben kitüntetéssel rakta le a közszolgálati vizsgákat, számos fontos pozíciót töltött be. Nem bírta a korrupciót. Több könyvet írt a konfucianizmusról, tehetséges költő és kalligráfus is volt. 1549-ben vonult vissza ide és elkezdte építeni a Dosan Seodangot (도산서당), ahol tanítványait taníthatta. Mivel nem volt gazdag, az építés 4 éven át tartott.

Az akadémia több épületből áll, van könyvtár, kollégium, oktatórész. Némelyikük, pl. a főkapu Nemzeti Kincsként szerepel. Az akadémiának két célja van: az oktatás és a megemlékezés. Ottjártunkkor is láthattunk oktatáson résztvevőket. A kertben csodálatos fák, az épületekben pedig a kor használati tárgyai fogadtak minket. És ne feledkezzünk meg az én egyik kedvencemről sem, a csodálatos tetőkről. :D

Az iskola előkertjében található egy négyzetalakú kis tó, a Jeongudang (정구당), melyet Twoegye hozott létre, tele lótuszvirágokkal.

Shisadan (시사단) a domb neve, ahol vizsgáztak a tanulók, ahol kiválasztották a legjobbakat. Valóban semmi nem zavarhatta meg őket. Állítólag 1974-ben a gát elárasztotta a területet, a környező fenyvesek eltűntek, a folyó elszakította a Shisadangot a Dosan Seowontól.

Miután magunkba szívtuk a „seonbik szellemiségét”, megnéztük egy erdőmúzeumot, az Erdei Tudomány Múzeumát. (산림과학박물관). Vmiért csak az előtérben készíthettünk egy fotót, bent nem fotózhattunk sajnos. Az előtérben található szobor, a természet, a fák, az emberek szimbólumát jelképezi

A múzeumban minden a fáról szólt természetesen. Annak felhasználhatóságáról, életéről, akár háztartási eszközként köszönt vissza, akár házként. A múzeumot azért hozták létre, hogy az erdészeti kultúrát visszahozzák. hogy bemutassa az erdők ökológiáját. az erdőt, mint erőforrást, így láthattunk öreg fűrészüzemet, de megnézhettük fából készült bútorokat is. Sajnos nem maradhatott ki az erdő pusztításának látványa, de annak ellensúlyozására ott volt a jövőbeni erőfeszítések a további katasztrófák elkerülésére, a helyreállítás. Hiszen „Az erdő jövője, a Föld jövője” – ahogy hirdetik. A következő képeket a neten találtam, így kicsit be lehet tekinteni a múzeumba.

Sajnos zárás előtt fél órával értünk oda, így nem maradt idő, hogy megtekintsük a múzeum mögött található csodálatos világot. A 255 méter hosszú út végén egy csillagvizsgálóból tekinthetünk le az Andong –tóra (안동호), amely népszerű horgász és turista hely. Minden évben megrendezik a népszerű horgászversenyt. A különböző vízinövények között megtalálható a vízi jácint, a lótusz. És egy hajóval akár körbe is nézhetünk. (kép a netről)

Következő állomásunk a Függetlenségi Múzeum volt. A Függetlenség Mozgalom Emlékcsarnoka (경상북도독립운동기념관) a Cheonjeon-i régi iskola helyén épült Andongban, mely nemcsak a város, de a szomszédos Gyeongbuk területének függetlenségi mozgalom történetét is bemutatja.

2007. augusztus 10-én nyitotta meg kapuit a Veteránügyi Minisztérium és Andong város támogatásával. Bemutatja az országban terjedő függetlenségi mozgalmat, a japánellenes harcot pl.: 1894-ben bekövetkezett polgárháborút, az 1907-ben létrehozott szövetkezeti iskolát, az 1910-es koreai függetlenségi mozgalmat, az 1920-as és 40-es évekbeli tömegmozgalmat és a diákmozgalmat. Az egyik termet Andong lakosságának nemzeti tevékenységei díszítik. 1910-ben sokan Mandzsúriába menekültek és onnan támogatták az országot. Aktív szerepet játszottak a koreai ideiglenes kormányban, a felkelők elleni küzdelemben és a Koreai Felszabadítási Hadseregben. Pl.: Lee Sang – ryong (이상룡), a koreai ideiglenes kormány katonai ügyeinek vezetője Andongból származik. Sang-ryong Andong kiemelkedő alakja volt, gyakorlati földrajzot tanult, és érdeklődött a csillagászat, a földrajz és a matematika iránt. Elsősorban az oktatás szerepére összpontosított, de 1911-ben száműzték a családot Mandzsúriába. Létrehozta a Shinhung Függetlenségi Iskolát (신흥무관학교), amely alapján a felszabadulás után 1947-ben jött létre a Shinhung Akadémia Szöulban.

Irány vissza a város, lassan vacsoraidő van. Ha bár az Andong-tóhoz nem mentünk le, de a városba menet elhaladtunk mellette és láthattuk a híd közepén a jellegzetes koreai pihenőhelyet.

A távolban pedig a város toronyházai vártak már minket.

Vacsorára a híres andongi csirkét, a Jjimdakot (안동찜닭) ettünk. Egyszerre sós és édes is, rengeteg zöldséget tartalmaz. Érdemes megkóstolni a hagyományos módszerrel készült andongi sojut, a makrélát, krizantém teát és a finom almát is.

A hotelba érve rövid pihenő után kimentünk a városba egy esti sétára. Csendes nyugodt város fogadott minket. Bár a piacon elvétve 1-1 árus még megkínált volna minket ilyen-olyan kajával, de lassan ők is elpakoltak. Egy kisboltba azért még betértünk körbenézni, mi mindent lehet kapni és mennyiért.

Éjfél előtt sikerült hazaérni, hogy a hercegnős ágyban ki tudjuk nyújtani a lábainkat. :D :D

További képeket és videókat láthattok ezen a >> Drive link <<-en :) (folyamatosan frissül majd, csak várjatok egy kicsit, hogy betöltődjenek a mappák)

Cím: A Korean Odyssey (Hwayugi, 화유기)

Műfaj: romantikus, fantázia

Epizódok száma: 20

Év: 2017-2018

Csatorna: tvN

Szereplők:

Lee Seung Gi - Son Oh Gong
Cha Seung Won - Woo Whee
Oh Yeon Seo - Jin Sun Mi
Lee Hong Ki - P.K
Jang Gwang - Yoon Dae Sik
Lee El - Ma Ji Young
Kim Sung Oh - Lee Han Joo
Yoon Bo Ra - Alice
Lee Se Young - Bong Soon

Történet:
Jin Sun Mit látja az elhunytak földön ragadt lelkét és egy talizmánokkal ellátott sárga esernyővel jár, hogy megvédje magát a gonosz szellemektől. Egyik nap iskola után egy fekete esernyős démonnak (Woo Whee) feltűnik különleges képessége és megkéri a lányt, hogy menjen el egy az emberek számára rejtett házhoz és hozzon el különleges legyezőt.
Sun Mi a férfi esernyőéért cserébe vállalja a küldetést és a házban találkozik Son Oh Gongal a bezárt démonnal. A lány képes kiszabadítani a bebörtönzött Oh Gongot, ezért szerződést kötnek, hogy ha Sun Mi nevén szólítja a démont az megjelenik és megvédi a gonosz szellemektől. Azonban Oh Gong maga is gonosz démon és átveri a kislányt. Elveszi tőle nevének emlékét, így Sun Mi képtelen szólítani őt.
24 évvel később egy véletlenek köszönhetően Sun Mi és Oh Gong újratalálkoznak és Woo Whee segítségével Sun Mi egy különleges karkötőt rak Oh Gong-ra, ami arra kényszeríti a démont, hogy szeresse és megvédje a nőt, akit a démon kiszabadításáért megátkoztak a mennyek.

Whalemény:
Az első pár rész nagyon különlegesen és izgalmasan alakult. Megtudjuk, hogy az erősebb démonok mindenhol ott vannak emberi alakban, és a kevesük azért küzd, hogy a mennyek előtt jó pontokat szerezve végül Istenséggé váljanak. Sun Mi Oh Gong kiszabadításáért úgynevezett Sam Jang lett, akit arra kárhoztattak, hogy a világot megtisztítsa a gonosz szellemektől, míg nem teljesíti küldetését.
Az is lezuhant az elején főleg a plakátokat látva, hogy a dorama egy meglévő történetre alapozva készült. Ez pedig a "Nyugati utazás" című klasszikus kínai mű, amit wikin elolvasva erősen kedvet kaptam, hogy a kezembe vegyem a majomkirály történetét. (már be is szereztem, csak idő kéne hozzá) És így látva a sorozat egészét maga a könyv sokkal izgalmasabbnak tűnik mint az átdolgozott dorama.

Nagyon vegyes érzéseim voltak végig, mert maga az alaptörténet nagyon tetszett a könyv miatt, azonban annyira sok romantikával és egymásért való szenvedéssel tűzdelték tele, hogy egy idő után már csak fogtuk a fejünk, hogy még mindig képesek találni valamit, amin tudnak huzavonázni és megsértődni. (vaj szeretni fog ha lekerül a karkötő? megfog enni ha lekerül a karkötő? miért készítettél mártást, ha nem akarsz megenni? miattad lettem Sam Jang és emiatt tönkre ment az életem! sorolhatnám...) Emellett rengeteg hirtelen megjelenés (ez most honnan tudta, hogy oda kell mennie?) és logikai bukfenc (Sun Mi egy idő után csakis Oh Gongot okolta sanyarú gyerekkoráért, és elfelejtette azt az apró tényt, hogy a démonnal való találkozása előtt is látta a szellemeket és osztálytársai addig is kiközösítették) tette végképp az alig tudom elviselni ezt a hercehurcát fokozatba.
Sajnos a sorozat számomra olyan a 10-12 részek környékén vált unalmassá. Elegem volt Oh Gong és Sun Mi állandó szenvedésén, hol szószok, hol amiatt hogy mi lesz ha lekerül Oh Gong karjáról a Geum Gang Go. (plusz a harmadik részben a hideg kirázott Jang Keun Suk cameójától)
Talán ha a humor és a karakterek kellően felkeltik az érdeklődésem jobb véleménnyel lennék, de Sun Mi karaktere rettentően színtelen volt, és egy pirítóssal lángolóbb viszonyt ápol bárki mint ami Oh Gong és közte volt. Seung Gi hiába igyekezett, ha kolléganője ukázba kapta a semmilyenséget... Egyszerűen annyira nem volt köztük semmi szikra, hogy nem is értettem hogy konkrétan mi miatt is küzdenek és szenvednek ennyit.

Üde színfoltja volt az egésznek Ma Wang megnyilvánulásai (amikor éppen nem szenvedett extrém sanyarú sorsú egyoldalú szerelme után) és a közte és Oh Gong közötti folytonos adok-kapok. Nyilván a Goblin után már senki se meri kihagyni ezt a vonalat, de míg működőképes és tényleg humoros én nem bánom, ha többen is beemelik a történetbe.
Szegény Hong Ki megint hozta a rá jellemző szokásos sablon karaktert és egy már rég elment vonat után szalad a sorozat egésze alatt. Bu Ja (a nézők által annyira imádott zombi lány) karaktere ha az elején roppant mókásnak is tűnt, nem éreztem át a kálváriájával. Azzal pedig hogy végül egy gonosz démon költözött belé végképp kiderült mennyire a nézők imádata miatt tartották a sztoriban a karaktert. Az idollá váló zombi, azért lehet kicsit megfeküdte volna mindenki gyomrát.

Son Oh Gong

A *mindenlébenkétkanál* Majomkirály, akit kitaszítottak a Mennyekből. Egy roppantul szabad szájú és szabad szellemű démon, aki ha ugyan sok gonoszságot is követ el, a lelke mélyén azért mégiscsak tud kedves lenni.
Tettei miatt 500 év fogságra ítélik, azonban a fiatal Sun Mi segítségével kiszabadul. Szerződést ugyan köt a lánnyal, hogy segít neki a szellemek elleni "harcában", de gonoszsága bizony győzedelmeskedik és egy trükkel faképnél hagyja a kislányt. Ugyan kiszabadult a fogságból, de célja, hogy végre újra visszakerülhessen a Mennyekbe és ihasson alkoholt, mert szintén büntetésként azt sem ihat. Nem kicsit vicces végig gondolni, hogy ennyi büntetést után, ő mégsem adja fel életvitelét, de hát a Majomkirályról beszélünk, aki az Éggel egyenlő. :D
Erősen Lee Seung Gi szagú karaktert varázsoltak a Majomkirályból, és önmagában szerintem nagyon működőképes jelenség volt Son Oh Gong.

Jin Sun Mi
Kislány kora óta látja a szellemeket, ami megkeseríti életét. Oh Gong-al való találkozása reményt ébreszt benne, hogy talán nem fogja végig félni gyerekkorát, de nagyot kellett csalódnia. Felnővén képességét ingatlanközvetítő cégvezetőként tudja kamatoztatni és munkájában sikereket ért el. Magánélete viszont romokban, mindenki furcsának tartja, emiatt egyetlen barátja sincs, furcsa beosztottját leszámítva, aki a sok furcsaság ellenére sem lépett még ki a munkából.
Sajnos Oh Yeon Seo továbbra sem tudott meggyőzni arról, hogy olyan hatalmas színésznő lenne. Jó, a koreai színésznő felhozatalban mindenképp a jobbak közé sorolnám,(!) de valahogy mégsem tudom őt megkedvelni.

Összességében:
Az alaptörténet szerintem rengeteg potenciált tartogatott, izgalmas és egyedi a maga nemében, azonban túlcsordult a "romantika", ami paffra vágta végül sorozatot. Én Seung Gi és Cha Seung Won miatt sajnáltam leginkább a dolgot, mert párosuk korábban más sorozatokban is feltűnt már és vártam az újabb közös munkát tőlük. A Hwayugi nem pocsék, de közel sem jó. De azoknak akik kedvelik az egymásért szenvedős romantikus sorozatokat egy leheletnyi fantasyval azoknak édes csemege lesz. :)

Trailer

Magyar Felirat

Pontozás:
Cselekmény: 7/10
Színészek: 8/10
Zene: 7/10

Most, hogy ismét visszarázódtam a hazai időzónánkba, gondoltam egy rövid beszámolóval kicsit leírom, mi is történt a röpke 12 nap alatt, míg újra Korea járdáit koptathattam.

Először is kezdjük a legnagyobb különbséggel: most "kiküldetésként" voltam kint, ergó a főnöki kar idegenvezetője és fordítója voltam. Nem kis idegeskedéssel zajlott mindez, de inkább csak előtte, míg nem is tudtam, hogyan is alakul majd minden. Persze így teljesen már érzés és feladat is volt, mint amikor baráti körrel kapja fel az ember a hátizsákot, de így talán még nagyobb gyakorlatot adott.

2018. március 9-én kezdtük a túrát és most Dubai irányából, az Emirates fedélzetén ülve támadtunk.

Nos, mindenki agyon dícséri a légitársaságot, de én visszasírtam a Finnair-t. Fél életemet várakozással és utazással töltöttem.

Míg a finnekkel már másnap reggelre ott lenne az ember, addig az 5 órás átszállási várakozással csak másnap délutánra értünk ki. Úgyhogy ezzel a tapasztalattal is gazdagabbak lettünk, innentől csak Finnair-rel megyek :)

Miután landolt a gépünk az Incheon reptéren, azonnal az olimpiai kabalafigurák látványa fogadott. Javában tartott a paralimpia, így az egész reptér és minden város még a játékok tüzében égett.

7 napot töltöttünk el Seoulban, majd onnan mentünk le Busanba.

Előtte már próbáltam kisokos füzetet gyártva közelebb hozni a szokásokat és a kultúrát a laikus, teljesen első élményes látogatók számára, de szerencsére azonnal csupa pozitív visszacsatolásokkal találkoztunk, így nem volt akkora sokk számukra. Persze minden étteremben kötelező kellék volt a villa és a só, így szinte már álmomból felébresztve is ezen két kérdés bukott ki belőlem: "Kérhetnénk 2 villát?" ill. "Akad egy kis só?" :)

Mivel az ember nem áll le vitatkozni a főnökével arról, hogy "amilyen országban vagyunk, ahhoz kell igazodnunk"így olyan szituációkba kerültem bele, amibe normál látogatóként nem kerültem volna, így tényleg minden nappal csak fejlődtem :)

Nagyon jó volt újra azokon a helyeken járni, mint 1.5 évvel ezelőtt. Ehhez hozzáadjuk azt is, hogy most nem azonos érdeklődési körrel rendelkezőkkel voltam mégis ők is teljes csodálatba estek...Ez felbecsülhetetlen. (Plusz vicces, mikor már félidőben a főnököm áll meg kpop poszterek előtt és mutogatja, hogy melyik srác a helyes szerinte :D BTS Suga lett az abszolút befutó - és a főnököm férfi)

Seoul másik arcát is sikerült most felfedeznem, ugyanis piac mániás főnökömnek köszönhetően vagy 4x voltunk igazi nagy piacon, ahol is táskától kezdve katonai kukkeren át mindent végignéztünk, alkudoztunk. Semmit sem vettünk meg igazi áron, sőt még a végén mi kaptunk plusz ajándékot.

Rátaláltunk kedvenc éttermünkre is, ahol 9.900 wonért (~2.475 Ft) 2 órán keresztül all-you-can-eat jelleggel hozhattuk magunknak a marhát és a sertést és süthettük meg az asztalunkba szerelt grillnek köszönhetően a finomabbnál finomabb húsokat.

Mindehhez utána már a ház ajándékaként kaptunk mindig kimchi jjigae-t (김치찌개 - kimcsi ragu), így alig tudtuk már elhagyni a helyet, úgy tele lettünk.

Az ott dolgozók először félénken léptek hozzánk, látni lehetett rajtuk a sokkot, hogy jesszum, most angolul kell valahogy elmagyarázniuk, hogy is mennek itt a dolgok....majd mosollyal az arcukon fogadták, hogy levettem róluk ezt a terhet és nyugodtan mondhattak mindent koreaiul is.

A piacokon és a kajálásokon kívül persze azért próbáltam hajtani is a főnöki kart, hogy minél több helyre el tudjunk menni, így lehetőségünk volt megtekinteni a 2017. áprilisában átadott Lotte Tower-t, mely a világ 5. legmagasabb épülete lett és ahonnan félelmetesen jó a kilátás egész Seoulra.

A 123. emeletén van egy Lounge is, ahol egy isteni jegeskávé mellett élvezhetjük a pazar kilátást.

Persze kimaradhatatlan a paloták felkeresése is, és szerencsére ezévben most belefért a Titkos Kert is, mely tényleg lenyűgöző. Aki teheti, ősszel (október vége-november eleje) menjen, mert akkor látható teljes pompájában a park a gyönyörű levelekkel.

Aki esetleg most tervezné a látogatást Seoulba, az vértezze fel magát, hogy a fő palotában (Gyeongbokkung) 2019 év végéig lezárták az egyik legszebb részt, a Hyang Won Jung (향원정) pavilont a tavacskájával. Plexi lemezeken át lehet belesni, de teljes pompájáig még várnunk kell majd.

Az idő kegyes volt hozzánk, és 1 esős naptól eltekintve végig nagyon jó idő volt. Esőnapra meghagytuk a COEX Akváriumot, aminél szintén szerencsénk volt, és olyan kevesen voltak, hogy 1-1 teremben volt, hogy csak mi voltunk, így teljes nyugalomban tudtuk élvezni a pazar akváriumokat. Pont szóltak a cápa etetésről is, így gyorsan átrohantunk abba a csarnokba is és végignéztük az ebédjüket.

A COEX épület még mindig lebilincselő. Megnyitottak benne egy gyönyörű könyvtárt is, mely lélegzetelállító. Aki csak tud, menjen el oda, fogjon meg egy könyvet vagy magazint és csak élvezze a környezetet.

Amit mindenkinek ajánlok egy laza délutánra, az a Mosómaci kávézó (Raccoon Cafe - 맹쿤) :) Hongdae bulinegyedében a Trick Eye múzeum közelében található az egyik épület 4. emeletén és 6 tündéri mosómaci, illetve kutyusok (angol bulldog, corgi...stb) társaságában pihenhet az ember.

Belépéskor minden cuccunkat el kell zárni egy szekrénybe, zsebünkben sem maradhat semmi (azonnal zsebre mennek a mosómacik és kilopnak/megesznek mindent), egyedül a telefonunk meg pénztárcánk maradhat nálunk, de azért sem vállalnak felelősséget.

Miután mindent leraktunk, egy újabb ajtón át beengednek a közös térbe, ahol azonnal találkozhatunk főszereplőinkkel. Kifejezetten felhívják a figyelmet arra, hogy mégiscsak vadállatok, így mindenki saját felelősségére és belátása szerint nyúljon hozzájuk.

Voltak mosómacik, akikkel szinte bármit lehetett csinálni, viszont akadt 1-2 amelyik nem vette jó néven, ha épp nem úgy nyúlt hozzá valaki és már kapott is, úgyhogy csak óvatosan, és tényleg tartsuk észbe azt, hogy mi jöttünk az ő helyükre és azért ők sem bírják a non-stop vakargatást.

Egy idő után a gondozók száraztápot szórtak be, így nyugodtan megfoghattunk pár szemet és kézből is etethettük őket. Varázslatos a leleményük, amivel rávesznek, hogy nyissuk ki az öklünk és adjuk már oda nekik a megérdemelt falatot.

Az est fénypontja mégiscsak a Namsan Tower avagy az N Seoul Tower.

Nappal is lenyűgöző a látvány a toronyból de éjszaka a gyönyörű kivilágításban már igazi WOW-faktor :)

Tippként itt is azt mondanám, hogy akinek nincs annyi ideje/kedve/lehetősége, hogy 2x menjen fel, az menjen fel késő délután, még napfényben és várja meg fent az estet. Így két legyet üt egy csapásra, és minden napszakban tanúja lehet Seoul grandiózus városának látképéhez.

(próbáltam megtalálni a 2016-os lakatomat...de esélytelen volt :D )

Alternatív esti ajánlat még a Dongdaemun Design Plaza (DDP) a többszáz fehéren virító LED rózsájával. Maga az épület is állfelvevős, de hozzá még a virágok....soha nem lehet megunni.

Pont az i-re még, ha lehetőség adatik egy NANTA show-ra is az itt tartózkodás alatt. Naponta többször is adják váltott csapatokkal a műsort Myeongdongban és Hongdae-ben is. Mi a Myeongdongban található színházba szereztünk jegyet és feledhetetlen műsorban volt részünk. Minden benne van, amire csak szükségünk volt. Humor, látvány, történet....artista elemekkel...egyszerűen vastaps járt a végére.

Seoulról még kilómétereket tudnék írni, de menjünk csak tovább le délre, avagy irány Busan.

Megint csak a KTX-et választottam, mint utazási mód, igaz mélyen a pénztárcába kell nyúlni, de ez a leggyorsabb és legkényelmesebb módja a helyváltoztatásnak, főleg nagy bőröndökkel.

Indulás előtt egy 40 perccel már beáll a vonat, így érdemes már akkora odamenni, mert így biztosan lesz helye a bőröndöknek a nekik kialakított bőröndtárolókban. Ha épp indulásra ér oda az ember, lehet már minden foglalt és aggódhat, hogy hova helyezze el úgy a bőröndöt, hogy ne csúszkorásszon majd a 260 km/h-s tempónál, illetve hogy ne kelljen a feje fölé emelve felrakni a felső tárolóba az olykor 20-25 kilós bőröndöt.

Laza 2 óra 45 perces úttal meg is érkeztünk Busanba március 17-én. Itt már kezdtek feléledni a fák, a Busan Tower előtti kertben már cseresznyevirágot is láttunk. Viszont itt már nem lett kegyes hozzánk az időjárás és egy masszív 4 napos rosszidő jött, amivel az egész itt tartózkodásunkat súlytotta. De ez van, mindenből a legjobbat kell kihozni ;)

2030-ban Busanban lesz a World EXPO, világ kiállítás, így ezen időszakra hatalmas fejlesztések lettek betervezve. Ehhez kapcsolódik egy Lotte torony, mely a Busan Tower melletti Lotte Mall-nál kap majd helyet.

Egyik nap non-stop zuhogott az eső, így a Shinsegae mega komplexumba látogattunk el a Centum City megállónál, mely a világ legnagyobb bevásároló központjaként van jegyezve. Nos, tényleg volt pár emelet, meg bolt :)

Megpróbálkoztunk a tetőteraszával, de olyan viharos szél is támadt, hogy hamar visszavonulót fújtunk.

Mikor következő nap már legalább az eső elállt, akkor elindultunk Korea Santorini-jához, vagyis a Gamcheon kultúrális faluhoz. A színes házacskák minden napszakban felvidítják az embert, a benne található pici boltok és teázók pedig még a megmaradt viharos szélben is felmelegítik az arra járót.

Felbuzdulva a kínálkozó maradék délutánon, visszamentünk a Haeundae kerületbe, hogy a tengerpart mentén végigjárjuk a mozi sétányt, illetve hogy megnézhessük a hatalmas, modern Zenith felhőkarcolókat. Nos, mit is mondjak, mi voltunk egyedül az utcán, annyira fújt a szél. Vagy 3 taxi lassított le mellettünk, és ajánlották fel, hogy elvisznek valameddig, de mi biztosítottuk róla őket, hogy nem, nem vagyunk elmeroggyantak és igen, mi saját akaratunkból sétálunk itt most végig.

Utolsó napra már hó is jött, így míg próbáltunk a vonattal visszajutni Seoulba, addig simán átmentünk pár hómezőn. Vicces volt látni, ahogy a vonatnak meg sem kottyant a hózápor/jegeseső és simán ment az átlag 260-270 km/h-jával. MÁV/BKK....eskü beiratlak egy útra.....

Elfáradva, de élményekkel feltöltve értünk ki március 21-én a reptérre, ahol kezdődött visszafele is az Emirates-kaland. Szép volt, jó volt, elég volt xD Azért az mellbevágó, hogy 2 hómező közt egy szimpla átszállásnál fejbevág a 25 fokos dubai-i reggel :D

Összefoglalva saját falaimból sikerült ezen út során téglákat levernem és jól esett az is, ahogy 1-1 szituációt sikerült megoldani és utána kaptam a visszacsatolást, hogy gratulálnak ahhoz, hogy ennyire már tudok koreaiul :) Illetve saját győzelmi élményem lett az, hogy immáron 2 újabb Korea szerető embert sikerült adnom a világnak a főnöki kar személyében :)

Cím: I'm not a robot (로봇이 아니야)

Műfaj: romantikus, robotok, vígjáték

Epizódok száma: 32

Év: 2017-2018

Csatorna: MBC

Szereplők:

Yoo Seung-Ho - Kim Min-Kyu

Chae Soo-Bin - Jo Ji-A/Aji 3

Uhm Ki-Joon - Hong Baek-Gyun

Kang Ki-Young - Hwang Yoo-Cheol

Hwang Seung-Un - Ye Ri-El

Történet:

Kim Min-Kyu súlyos ember allergiában szenved. Egyetlen emberi érintéstől súlyos allergiás reakció keletkezik a szervezetében. A meglehetősen ronda látvány mellett ez az életét is veszélyezteti, így azt magányos életmódra rendezte be, ahol nincs hely senki számára. Saját kis privát világát maximálisra tudta fejleszteni, mert kő gazdag. Saját vállalatában egy részleg értékesítése kapcsán a titkosan fejlesztett, teljesen emberi formájú, csúcstechnológiás robot felkelti az érdeklődését. Tesztelésre pár napra hozzákerül a robot. A fejlesztők, a Santa Maria csapat azonban bajba kerül egy meghibásodott alkatrész miatt. Megkérik Ji-A-t, akiről a robotot mintázták, hogy játssza el ideiglenesen a robot Aji 3 szerepét.

Whalemény:

A japán kultúrával ismerkedős korszakomban természetesen sok japán sorozatot is láttam, ezek köztük volt az Absolute boyfriend. Ez a sorozat kellemes emlékeket hagyott, így adta magát, hogy a megvariált koreai változatot megnézzem.

A történet gyors nyitással kezd, nem húzza sok részen át a közeg és szereplők bemutatását. Egy igazán nagy elvárásom nem teljesítette, ami miatt sajnos összességében nem tudok pozitív whaleményt mondani. Számomra egy mesterséges intelligencia köré épülő történetben az események csak eszközök a karakterek kibontakozásához. (Ezt ti is így gondoljátok? ) Az egyéneken szükséges a hangsúlynak lenni, így komplexebb, mélyebb szereplőket vártam, ami ugyan volt benne, de csak a romantika irányába elsüllyedve. Sajnos nem kaptam meg, amit szerettem volna. Ezt az elvárást a robotos közeg miatt jogosnak gondoltam, de a készítők úgy tűnik, hogy nem. Így lett egy kétdimenziós hősnőnk, meg egy szomatikus szorongó főszereplőnk, amit megbolondítottak hazugsággal, szerelemmel stb. Aki nagy karakterdinamikára számít, mint én az ezt engedje el.

Végül, ami csak talán a sok koreai sorozatot látottakra lehet igaz, hogy a történet vezetés során gondolt sejtéseink nagyjából mind úgy folytatódnak vagy végződnek a sorozatban, ahogy véltük, hogy fog, így hatalmas meglepetések helyett csak kicsiket kapunk.

Kim Min-Kyu

A hazugságokkal többszörösen megtévesztett és átvert Min-Kyu szörnyű betegségben szenved gyerekkorától. Amit eltudunk képzelni, minden féle-fajta baja van. Azért sorolok párat: szorongás, kötődési zavar, pszichoszomatikus zavar stb... Az emberekbe és a kapcsolatokba vetett bizalma a nullával egyenlő, ami a magas fokú naivitásából és hiszékenységéből is fakad.

Mindent összevetve egészen szuper is tudott volna lenni, mint főszereplő, de megint olyan érzésem támadt a végén, hogy balekot csináltak belőle... csak most talán kicsit máshogy, mint egyébként szokták. Az őt alakító színész egész ügyes volt, és jól is állt neki a szerep.

Jo Ji-A/Aji 3

Ha egyszer készül egy átfogó lista a kik a nem picsogó karakterek a koreai sorozatokban címmel, akkor Jo Ji-A tuti felkerülne. Számomra egy normális lányt hozott a karakter, de semmi többet. Ji-A karakterét talán munkájával, akarták érdekessé tenni, de nálam nem jött be. Ji-A egy tervező, aki olyan eszközöket talál ki, amikre szerinte az embereknek szüksége lesz, de még nem alkották meg őket. Lerajzol pl. egy ernyőt, nyilacska mellé, az alábbi szöveggel: átlátszóvá válik gombnyomásra, majd mindegy, hogy hogyan, milyen technikával, de valakivel megcsináltatja. Ennyi. Ezt mondjuk a szomszéd kisfiú és én is tudnám. A segítőkész, talpraesett lányon túl nem volt több. A színésznő egészen jól hozta a ténylegesen robot pillanatokat (amiből volt 3 kb). Dehogy milyen vékony! Elképesztő!

Összességében egy normál koreai romantikus tucat sorozatot kapunk. Nem emelkedik ki sajnos a többi közül, pedig figyelemfelkeltő, hogy újra visszahozták a robotos témát. Azonban, ha kicsit is megtudjuk szeretni a szereplőket, azért lehet rajta bőven izgulni!

Trailer:

Magyar felirat

Pontozás:
Cselekmény: 7/10
Színészek: 8/10
Zene: 9/10

Cím: Fight for My Way (쌈, 마이웨이)

Műfaj: romantikus, vígjáték

Epizódok száma: 16

Év: 2017

Csatorna: KBS2

Szereplők:

Park Seo Joon - Ko Dong Man
Kim Ji Won - Choi Ae Ra
Ahn Jae Hong - Kim Joo Man
Song Ha Yoon - Baek Seol Hee

Történet:
Ko Dong Man, Choi Ae Ra gyerekkori jó barátok, akik fiatalon tele voltak álmokkal, azonban különböző okokból álom munkájuktól elsodorja őket az élet.
Felnővén egymás szomszédságába kerülnek és élik kínkeservvel, ám annál nagyobb zajjal mindennapi életüket. Mindkettejüknek elege lesz a mókuskerékből és elhatározzák küzdeni fognak álmaikért.

Whalemény:
Igazán szinte semmilyen meglepetést nem tartogat a sorozat. Azt nyújtja, amit a történet leírásában olvashattok. Számomra újdonság volt egy munkavállalással és annak nehézségeivel foglalkozó koreai sorozatot látni, főleg hogy szinte mindig aktuális a téma az éppen akkor kikerülő fiatalok számára. Ez tetszett leginkább benne és hogy azt üzeni, hogy mindenki merjen küzdeni az álmaiért. Ez egy igen kedves gondolat, azonban így összességében számomra valamiért kevés volt főívnek a történetben.

Természetesen kapunk romantikát is bőven, nem csak a főszereplők által, hanem a két ellenpólusként működő veterán párkapcsolatban élő Joo Man és Seol Hee személyében is. Akik teljesen más okból és elvárásokkal próbálják alakítani közös életük. Emellett, hogy tényleg ne unjuk laposra az agyunk, egy apróbb családi titkot rejtettek el nekünk, viszont számomra pont ez a szál volt a leginkább érdektelen.
A humor azonban a legtöbb esetben jószolgálatot tett mindig és működő képes is volt. Külön meg kell említeni itt Ae Ra aegyoját (hát nem túl szofisztikáltan: cukiskodását) aminek a hangjára már számos kinti idol készített rámondásos videót, annyira szürreálisan nyafis hangon adja elő. Ezekből is szemezgetve a lenti jelenet írt "kdrama történelmet", nem véletlenül. :D

Számomra főként az ehhez hasonló már már szürreális "élmények" vitték előrébb a történetet a néha laposabb események között és tette jó kikacsolódássá. A végét viszont szinte már megszokott módon sikerült brazilszappanoperásan csavargatniuk, így engem teljesen kizökkentett a korábbi lassabb eseményvezetésből és vártam, hogy majd így három résszel a vége előtt megoldódjon magától minden éppen hirtelen felmerülő akadály, hogy happy endet kapjunk a végére, hiszen ebben a műfajban elképzelhetetlen lenne egy tragikus vég.

Ko Dong Man

Taewondo zseni, aki a sportágban igencsak sokra vihette volna, ha fiatalon nem veszt el szándékosan egy döntő meccset. Dong Mant és családját megzsarolták és képtelen volt kockáztatni szerettei életét, ezért inkább önszántából elvesztette a mérkőzést. Ellenfele az évek során végül profivá vált, míg Dong Man kártevőirtóként próbálja egyenesben tartani életét, sosem feledvén ezt az a fájó emléket. Régi edzője Dong Man nyakára jár és egy másodpercre sem adta fel, hogy a fiú visszatér majd a küzdősportok világába. Dong Man egy igazán egyszerű lélek, tele energiával és tehetséggel, amit meg kell tanulnia kihasználni. Egy nagyon szerethető figura, akinek lehet szurkolni nézőként.

Choi Ae Ra

Ae Ra képességei és agykapacitásához mérten bőven elvan látva önbizalommal, és bemondóként valódi tehetséggel rendelkezik. Mégis évek óta tengődik egy bevásárló központ információs pultjában, miközben arról álmodik, hogy a tv-ben szerepel majd egyszer. Ezért egy idő után tesz is és igyekszik megmutatni képességeit, amit az évek alatt a fiók mélyén őrzött, azonban a szakma erősen telített és nehéz hamar a csúcsra jutni benne, ezért rengeteg buktató vár rá.
Ae Ra számomra szimpatikus is volt és nem is, néha makacssága és hozzáállása kitudta verni nálam a biztosítékot, de alapvetően nem egy sablon főhősnőt láthatunk, aki csak sodródik az árral.

Összegében: Szerintem egyszer talán érdemes megnézni a sorozatot. Nem kap az ember egy wow élményt, inkább csak a megszokott romantikus, vígjáték érzést, a csontig hatoló sablonokkal, így leginkább a műfaj kedvelőinek ajánlanám leginkább.A komolyabb darabokat kedvelők nem feltétlen találják meg majd számításukat.

Trailer

Magyar Felirat

Pontozás:
Cselekmény: 7/10
Színészek: 8/10
Zene: 8/10

Ha csak a 3 nagy nevet nézzük a plakáton, már biztos az, hogy le is ülünk megnézni. Így is történt és egy egész jó kis egész estés filmet kaptunk. Mindent tud, amit egy akciófilmnek tudnia kell és még a karakterek is egész rendben vannak, az előadói teljesítmény felől meg úgy sincs kérdés.

Cím: Master (마스터)

Rendező: Choi Ui Seok
Műfaj: akció, bűnügyi

Bemutató: 2016. december 21.

Játékidő: 143 perc

Szereplők:

Jin Hyun Phil - Lee Byung Hun
Kim Jae Myung - Kang Dong Won
Park Jang Gun - Kim Woo Bin
Kim Eomma - Jin Kyung

Történet:
Egy speciális nyomozócsoport Kim Jae Myung vezetésével követi minden egyes lépését Jin Elnöknek, aki a One Network alapítója. Mivel okkal feltételezik, hogy az Elnök csak pénzmosásra használja a céget így várnak a megfelelő alkalomra, hogy leleplezhessék, ám ehhez tárgyi bizonyíték is szükségeltetik.

Jelen esetben a mindent eldöntő főkönyvre lenne szükségük, így elfogják az Elnök jobb kezét, Park Jang Gun-t, aki az IT részlegért felelős. Alkut ajánlanak neki, hogy amennyiben segít, talán megússza a börtönt. Látszólag minden egész jól halad, viszont egy váratlan rossz döntés miatt kicsúszik kezükből a nagy hal és külföldre menekül. Ekkor a nyomozócsoport egy rizikós tervvel áll elő, hogy újra vissza tudják hozni az országba.

Whalemény:
Szerettem. Sőt, azt kell mondjam, hogy végre egy teljesen jól eltalált akciófilmet kaphattunk, melyet nem bonyolítottak túl és nem akartak nagyot fogni. Kicsit hosszú, de mivel több minden is történik benne, így még ez sem írható a rovására. Mindenki szépen teszi a dolgát, pont annyi szereplőnk van, akiket még észben lehet tartani és nem csak kapkodjuk a fejünket, hogy akkor most ki-kicsoda.
Külön öröm volt hazai színekben is látni Lee Byung Hun-t. Jó őt látni hollywoodi terepen is (kifejezett kedvencem tőle a RED2 - ajánlom mindenkinek megtekintésre) viszont ez az igazi, mikor kényelmes terepen dolgozhat. Szerencsére az elmúlt 2 évben újra egyre több koreai filmben vállalt el szerepet, úgyhogy várjuk a továbbiakat is.

Kang Dong Won-ról szerintem már nem is tudok újat mondani :) Ha minden héten kijönne egy filmje, még azzal sem tudnék betelni. Zseniális minden karaktere és nála még az sem zavar, hogy csakis filmeket szeret bevállalni. Tudja mi áll jól neki, miben tud újat adni, így csak így tovább.

Kim Woo Bin-t is inkább a filmek felé terelném. Üde színfoltot tud bármibe csempészni így nem hiszem, hogy le kéne ragadnia a doramák területén.

Bővebben nem fejteném ki karakterüket, mert pont az lesz a film fő lényege.

Összefoglalva: Mindenképpen ajánlom :) Jók az akciók, jók a karakterek élvezetes a terv kivitelezése. Minden biztosítva egy jó kis esti mozira.

Trailer

Magyar Felirat

Pontozás:
Cselekmény: 8/10
Színészek: 9/10
Zene: 8/10

Cím: Return (리턴)

Műfaj: krimi, bűnügyi, akció

Epizódok száma: 34

Év: 2018

Csatorna: SBS

Szereplők:

Choi Ja Hye - Ko Hyun Jung (1-14.rész)
- Park Jin Hee (15-34. rész)
Dok Go Young - Lee Jin Wook
Kang In Ho - Park Ki Woong
Oh Tae Suk - Shin Sung Rok
Kim Hak Bum - Bong Tae Gyu
Seo Joon Hee - Yoon Jong Hoon

Történet:
Adott 4 vállalat örökös, akik már gyerekkoruk óra sülve-főve együtt voltak és mindig csak azt látták, hogy ők, mint gazdagok érinthetetlenek. Ebben a szellemben felnevelkedve ezen hozzáállásuk csak még jobban lejjebb taszította őket. Eközben egy híres tv-reality műsor főszereplő ügyvédnője kerül rivaldafénybe, ahogy részről részre helytelenül megoldott eseteket/tárgyalásokat vesz elő és szolgáltat igazságot az áldozatoknak és családtagjaiknak.

Ezen 5 szereplő élete összefut egy olyan gyilkosság esete miatt, ami aztán a 4 örökös egész életét felforgatja és előhozza gyerekkoruktól őrzött piszkos kis titkukat, amivel nem csak nekik, de hozzátartozóiknak is kíméletlenül szembe kell nézniük.

Whalemény:
Nem is emlékszem, hogy mikor kerített egy sztori ennyire a hatalmába. Szerintem a Bridal Maskés a Liar Game lehetett azon kettő, amit most így elő tudok hozni. Egy igazán izgalmas és szövevényes történetben találjuk magunkat, ahol az összes szereplő precízen kidolgozott és nagyszerűen bemutatott. Kezdetben tartottam a sorozattól pont amiatt, hogy közben lecserélték a főszereplő ügyvédnőt játszó színésznőt személyes nézeteleltérések miatt, de aztán mégis győzött azon tény, hogy 3 kedvenc színészem is benne van. Így a végére érve nem tudok mást mondani, minthogy senkit se tartson vissza ez a szereplőcsere, mert nagyon jól működik utána a sztori az új arccal is. Kell 1-2 rész, hogy átrázódjunk, de utána annyira behúz újra a sorozat, hogy eszünkbe sem jut, hogy a másik színésznőre gondoljunk.
Egyszerre hidegkirázós és bicskanyitogatós már az alapszituáció is, ahogy felvázolják a határtalan egoizmust és feljebbvalósági érzést a 4 örökös személyében. Semmi sem szent nekik és tényleg már nem tudnak mit csinálni jólétükben.

Üde színfoltnak tűnik Kang In Ho példás családapa szerepe, amíg persze nála is nem nézünk mélyebbre. Tökéletesen alkották meg a karaktereket, hogy senki sem lett fehér vagy fekete, mindenkiből előjön egy sötétebb oldal, amit a nagyközönség előtt az utolsó vérig rejteni akar. Viszont kapunk mindemellé egy tényleg tiszta karaktert is Kang In Ho felesége személyében, akin keresztül élhetjük meg a legnagyobb csalódásokat és az emberi bizalom törékenységének fogalmát, illetve vele együtt erősödhetünk meg mindezek mellett.
Adott már a legelején egy gyilkosság, amiről persze nem tudunk semmit. Fokozatosan jönnek elő a bizonyítékok, melyek elég egyértelműen mutatnak az elkövetőre, de persze akkor még bennünk van az, hogy ő nem lehetett. Ezzel a gyilkossággal aztán elindul egy lavina, mely a végére elér odáig, hogy a sztori messze túlmutat ezen az aktuális eseten, és sokkal mélyebbre és távolabbra kell visszamenni, hogy tényleg értelmet nyerjenek a motivációk.
30 percesek a részek, így igazából egy 17 részes sorozatot kapunk, mely pont elég is hozzá. Se nem túl kevés, se nem túl sok. A Black c. doramánál ugye pont az volt a problémám, hogy mindig egy újabb infó került elő a nagy semmiből úgy, hogy nem adták meg a lehetőséget arra, hogy esetleg magunk is rájöhessünk, Nos, itt nem lett káosz az egészből. Nagyon szépen jöttek egymás után az információk, amikor kellett, kaptunk még egy kis morzsát és ezeket felcsipegetve nyílt ki az egész történet és szoríthattunk, hogy most akkor ez hogy is kerül majd lezárásra.
Nézzük is csak szereplőinket, persze a teljesség igénye nélkül, mivel egy elég nagy szereplőszámmal megáldott sorozathoz van most szerencsénk.

Choi Ja Hye:

Korea legsikeresebb ügyvédnője, akinek szinte nem volt vesztett ügye. Saját show-műsort kapott, melyben előszedhetett és újravizsgálhatott kétesnek vélt ügyeket, mellyel nem egy nyomozót is sikerült magára haragítania. Jelenlegi gyilkossági esetével kapcsolatosan is sikerült pont azzal a nyomozóval összefutnia, akinek munkáját becsmérelte az egyik műsorban. Mindig nyugodt, megfontolt nő, akinek csak az igazság fontos úgy, hogy mindenképpen betartsa a törvényt is, miközben próbál segíteni védencének. Mostani védencével azonban más helyzetbe kerül.

Dok Go Young:

Mindenre elszánt nyomozó, aki megjárta már a poklot, mégis sikerült egy társadalmilag elismert és megbecsült munkát szereznie, amiért naponta meg is küzd. Veszett kutyaként veti rá magát az eseteire és kollégái sem mernek a szeme elé kerülni, ha éppen valami nem úgy sül el, ahogy ő azt szeretné. 4 évvel ezelőtt kapott egy társat is maga mellé (Dong Bae), hogy valamelyest visszafogja, így az évek múlásával szívébe zárta a fiút és szinte már családtagnak is tekinti. Ezen gyilkossággal azonban az ő feje felett is összecsapnak a hullámok és olyan örvényben találja magát, ami élete egyik talán legnehezebb kihívása elé állítja őt.

A mester négyes chaebol fiúk:
Kang In Ho családja a TOP10 legnagyobb üzleti cég egyikének tulajdonosa, így mindenhol ismert a neve. Külvilág felé szép, rendezett családi életet él feleségével és kislányával. Azonban az elkényeztetés és jólét rá sem volt jó hatással, így életének legsötétebb oldalai is napvilágra kerülnek.

Oh Tae Suk családja is szintén hatalmas befolyással bírnak, fúknak egy saját új céget is létrehoztak, így már mint CEO ügyködik. Látszat házassága is csak a kapcsolati tőkére épült, így feleségével teljesen rideg és nyílt házasságban élnek.

Kim Hak Bum teológia professzorként dolgozik a családja által alapított egyházi egyetemen, azonban ehhez a vallásos élet már nem társult. Négyük közül ő az, aki a leglátványosabban hág át minden etikai és alapvető emberi szabályt, barátai pedig csak takarítanak utána. Nem kertel senkinek sem, senki sem szent és nem is tiszteli a nála lejjebb lévőket.

Seo Joon Hee orvosként dolgozik apja kórházában, azonban lelki bajai miatt függő lett, amit még kollégái sem vettek észre. A drog hatására persze ő is belekeveredik mindenbe, főleg ha Hak Bum is ott van, így megannyi kimagyarázott és eltusolt esetet tudhattak a hátuk mögött.

Ez a négy "jó"barát aztán teljes átalakuláson megy át a nyomozás folyamán, ahogy is valaki rájuk száll és az egész életüket fenyegetve próbálja felszínre hozni az életük során elkövetett összes bűnüket. Eközben pedig fény derül arra is, hogy mennyit is ér a barátságuk, illetve hogy egyáltalán ismerik-e ezt a fogalmat.

Itt most szeretnék kicsit magukról a színészekről is szót ejteni.
-Park Ki Woong (In Ho) engem már teljesen meggyőzött színészi játékával a Bridal Mask-ban, ahogy ott a teljes jófiúból egy utolsó porcikájáig gonosz, megtört karaktert hozott ki. Itt is nagyon szépen hozta a megosztó szerepet, úgyhogy megint csak gratulálni tudok.
-Shin Sung Rok (Tae Suk)....kell is mást mondanom róla? Akik követnek minket, azok már láthatták, hogy ha olyan sorozatot vagy filmet ismertetek, amelyikben ő benne van, akkor kicsit vissza kell fognom magam, hogy ne emeljem az egekbe :D Nos, egyszerűen fogalmazva FÉLELMETESen jó volt itt is :)

-Bong Tae Gyu (Hak Bum) karaktere tipikusan az volt, akit már az első perctől kezdve legszívesebben addig ütnél, amíg csak egy picit is lélegzik. Szegény színészt remélem nem érik majd attrocitások ezen szerepe miatt, mert tényleg ő volt a legbicskanyitogatóbb és ezt nem kis meló ám elérni.
-Yoon Jong Hoon karaktere olyan volt, mint egy kis szeretetéhes kiskutya. Igazából sikerült felépítenie egy olyan karaktert, akiért szurkolhattunk és aki talán még a legmenthetőbb lelket hozta a négy srác közül. Szépen építgette ő is a kapott szerepét, nem is tudok rá rosszat mondani.

Összefoglalva: Mindenképpen NÉZZÉTEK MEG! Rég mertem egy sorozatnál így nagybetűkkel kiemelve leírni ezen szavakat, de most tényleg nagyon igaz. 5*, sőt... 10***** :)

Trailer

Magyar Felirat

Pontozás:
Cselekmény: 10/10
Színészek: 9/10
Zene: 8/10

Hatalmas híráradat és várakozás előzte meg ezt a filmet, mely megint egy japánok általi sérelmet dolgoz fel és amelyhez a stáblistát is úgy alakították, hogy tényleg nagyot üssön. Nos, ütni ütött (....1x...talán egy picit) de maradandó tuti nem lesz.

Cím: The Battleship Island (군함도)

Rendező: Ryu Seung Wan
Műfaj: háborús, történelmi, dráma

Bemutató: 2017. július 26.

Játékidő: 132 perc

Szereplők:

Lee Kang Ok - Hwang Jung Min
Choi Chil Sung - So Ji Sub
Park Moo Young - Song Joong Ki
Mal Nyeon - Lee Jung Hyun
So Hee - Kim Soo Ahn

Történet:
A második világháború végén járunk, ahol is több, mint 400 koreait tartanak rabszolga körülmények közt egy japán bányász szigeten. Lee Kang Ok zenekarával és kislányával indul útnak, hogy Japánban jobb és biztonságosabb életet élhessenek, ám látszólagos jó kapcsolata a japánokkal mégis azt eredményezte, hogy ők is ezen a szigeten kötöttek ki.

Mindenre képes, hogy kislányának ne essen semmi baja. Mindeközben szövődnek a szálak a koreai függetlenséget elérni vágyó mozgalom környékén is, melynek megbecsült tagja Yoon mester, aki a mozgalom arca és mozgatórugója. Kimenekítésére beküldenek hozzá egy hivatásos, képzett katonát, Park Moo Young-ot, azonban nem minden sikerül úgy, ahogy tervezték és nem mindenki az, mint akinek kint gondolják.

Whalemény:
A Japán megszállással kapcsolatos filmek sosem könnyűek. Mindig előjön a mérhetetlen brutalitás és az emberi élet semmibe vétele. Ezt itt is megkaphattuk, ráadásul jópárszor elég kendőzetlenül. Viszont mivel ez már az (x+1)-dik japán sérelmekkel kapcsolatos film csak az elmúlt 2 évben, így már tényleg várnánk egy kicsit film szempontból is több igyekezetet és nem csak a nagy nevek bevonzását és megint csak a japán brutalitás előtérbe hozását (mivel ugye először mindenki nézzen szét a saját háza táján is mielőtt újra meg újra felhoz régi sérelmeket)
A történetet majdnem végig Lee Kang Ok nézőpontjából vagy éppen hozzá köthető oldalról láthatjuk, így végig izgulhatunk kislányáért és vele együtt az összes koreaiért.

Koreaiak mindig odateszik magukat az ilyen történelmi filmjeiknél azonban számomra még mindig nem tudták azt a közeget megteremteni, amit átéltem a 71-Into the Fire c. filmnél. Persze, borzalmas időket élhettek át és így el is hiszem, hogy ezekkel a filmekkel próbálnak ha nem is visszavágni elnyomóiknak, de legalább a világ számára újra meg újra mutatni egy kis darabot abból, ami érte őket. Mégis valahogy a legtöbb esetben szerintem már átesnek a ló túloldalára. Ez a film is sokkol, elborzaszt, viszont már olyan szinten, hogy egyszerűen nem tudsz úgy tekinteni rá, hogy az sokáig megmaradjon benned, mert legszívesebben csak "Én kicsi pónim"-at néznél utána. És ebben a sok borzalomban maguk a karakterek sem tudnak kibontakozni, mivel minden egy kaotikus brutalitás köré épül. Ennél a filmnél mondjuk gondoltak erre is, így beraktak egy kislányt, akiért végig izgulhattunk. Ő az egyetlen pont, ami megtöri ezt az egész miliőt, mivel annyira nem illik oda, hogy akaratlanul is csak az a cél kezd el lebegni mindenki szeme előtt, hogy "csak a gyerek jusson már ki onnan".
Szereplőink között szinte mind nagy név. Song Joong Ki-t vártuk már vissza, mint a Messiást, So Ji Sub és Hwang Jung Min is mind-mind képernyő elé szegező. Mégis normális mértékben csak Hwang Jung Min-t hagyták játszani is a filmben, még Song Joong Ki karaktere is csak olyan "ott van, jól van, menjünk már"érzet.

So Ji Sub pedig egy töltelék karakter lett, aki sajnos sok vizet nem zavart. Úgyhogy kicsit olyan érzésem volt ennél a filmnél, hogy direkt telepakolták húzó nevekkel, hogy ezzel kiemeljék már a sok-sok japánokkal foglalkozó filmek közül ezt az alkotást, de nem sikerült olyan hatást kelteniük bennem, mint a fent említett filmnél, ahol szinte ismerni sem lehetett a legtöbb szereplőt, mégis olyan mélyen megmaradt mindenkiben, hogy ezt a címet akár álmából felkeltve is bárki megemlítené, mint történelmi/háborús film.

Összefoglalva: Nem ajánlom nyugodt szívvel. Igazából ha nincs más éppen talonban és pont egy keményebb lelkű filmet keresünk, akkor egyszer ajánlatos megnézni. Ha a történettől eltekintünk, akkor egy szokvány film+ csatornás bumm-bumm filmet kapunk, amit hétvégén délután újraismételnek, csak mert kifizették.

Trailer

Magyar Felirat

Pontozás:
Cselekmény: 8/10
Színészek: 7/10
Zene: 6/10

Cím: Tempted / The Great Seducer (위대한 유혹자)

Műfaj: melodráma

Epizódok száma: 32 (1 rész 35 perc)

Év: 2018

Csatorna: MBC

Szereplők:

Woo Do Hwan - Kwon Shi Hyun
Joy - Eun Tae Hee
Mun Ka Young - Choi Soo Ji
Kim Min Jae - Lee Se Joo

Jeon Mi Sun - Seol Young Won
Shin Sung Woo - Kwon Seok Woo
Kim Seo Hyung - Myung Mi Ri
Jeong Ha Dam - Ko Kyung Joo

Történet:
Si Hyun, Soo Ji és Se Joo éli végzős középiskolásként a gazdag örökösök életét. Erős kötelék fűzi őket össze, és a másokon való bosszútól sem riadnak vissza, ha azzal segíthetnek a másikon.
Soo Ji és Si hyun fogadást kötnek és a fiúnak el kell érnie, hogy Tae Hee beleszeressen a fiúba, hogy utána faképnél hagyhassa. Si Hyun hűséges Soo Ji felé, azonban Tae Hee-vel töltött idő alatt lassan beleszeret a lányba.

Whalemény:
Az első két részt látva erősen kétségbeestem, mert ekkor tudatosult, hogy én egy melodrámába kezdtem bele. Nagyjából több volt a bús zongora szó mint a beszéd (költői túlzás) és annyi érzelem gyűlt fel csupán az első részekben, mint egy lightos romantikus sorozat egészében. Közel sem tudtam sajnálni gazdagék hatalmas problémáit, aminek a felét saját maguknak generálják, és egymás magas fokú körbeugrálását sem tudtam minden esetben pozitívan értékelni. Úgy voltam vele, hogy lesz, ami lesz folytatom és reménykedem, hogy nem fullasztom magam egy feszített víztükrű penthouse medencéjébe (nem mintha bármikor a közelébe kerültem volna egynek is, de a sorozat környezete minimum ezt követelné meg)

Mivel Veszedelmes viszonyokban eléggé nem vagyok otthon, ami a sorozat alapját adja, így nézzétek majd el nekem, hogy szinte semmilyen párhuzamot nem fogok tudni vonni majd a kettő között. Talán annyi maradt meg hogy egyszer még fiatalabb koromban az egyik filmes feldolgozásból láttam 30 percet, de olyan nyomasztó volt, hogy félbehagytam. Gyenge vagyok. :D
Igazából ez a "nyomasztó" légkör itt is megvan az elején. A részek előre haladtával nagyon enyhül a műfaj szorítása, (majd vissza-visszatér) ami számomra nagy felüdülés volt az első két részhez képest.
Abból a szempontból viszont nem volt mindegy ez a lazulás, hogy még így is túl hosszúnak és lassúnak éreztem a sorozatot és túlságosan is összekapcsolódónak, mindenki valahogy a múltban keresztbe tett/ártott valakinek, amik miatt most a gyerekeik bőgnek/szenvednek végig éjszakákat. Emellett a főszereplő párosunk, ha tényleg cukik is voltak együtt és tényleg Kim Woo Bin hiányát pótló űrt tölt be Do Hwan (legalábbis számomra biztosan) iszonyatosan csöpögős és érzelgős néha a karakter. Konkrétan számomra hihetetlen számba ment az a mennyiségű nyáltenger és papucs hozzáállás, amit kaptunk az első pár részben látott "kemény" srác után.

Soo Ji-t nagyon nem tudtam megkedvelni, tipikusan a mindene megvan, mégis mindenen hisztizik és elvárja, hogy csak úgy legyenek a dolgok, ahogy ő akarja. A két fiú maximálisan adja alá a lovat, kb. megbüfiztetik a csajt, miután belekanalazták a szájába az ebédjét. Ő tipikusan a semmit soha nem fog változni karakter, aki vágyik a szeretetre, de semmit nem enged lényéből és nem veszi figyelembe a másikat. Őt és Si Hyun-t ha ketten osztoztak egy jeleneten kb. elviselni nem tudtam az elején, annyira kitörtek belőlük a hatalmas érzelmek és a csillagokat leígérte minden alkalommal Si Hyun. Ezeknél a jeleneteknél nagyon böngésztem a feszített víztükrű medencés airbnb szállásokat Budapesten.

Sajnos a sorozat zárása a tipikus kategóriába sorolható, amit eléggé sajnáltam. Spoiler: (van bárki, aki megérti miért vártak mosolyogva egymásra öt éven keresztül? :D)

Kwon Si Hyun

Iszonyatosan szolgálatkész, aki mélyen eltemet magában mindent és kívülről egy titokzatos, karizmatikus szépfiút látunk. Valójában egy általános műveltségben közel sem jártas srác, aki nem találja helyét és nincs jövőképe a nagy gazdagságban. Egyedül rajzolni szeret, de nem törődik tehetségével. Erre Tae Hee picit rávilágít, így ő is idővel elkezdi tervezni életét és tenni saját magáért és azokért, akik tényleg megérdemlik a környezetében a törődést. Egy iszonyatosan érzelmes figura, aki kb. két részenként képes elsírni magát és a végtelenségig babusgatni azokat akiket szeret. (és ha kell gyötörni azokat, akiket nem) Én picit más vártam a karaktertől, így eléggé felemás érzésekkel zártam Si Hyunnal kapcsolatos benyomásaimat.

Eun Tae Hee

Egy alapvetően nagyon határozott lánya, aki hamar felnőtt autó balesete és szülei válása után. Egyedül boldogul, határozott elképzeléssel lépdelve a jövője felé ösztöndíjat kap, amivel Szöulban kezd el egyetemre járni.
Szülei kapcsolata miatt alapvetően elutasítja a szerelem intézményét, de Si Hyun kitartó udvarlása miatt oldódik ebben. Az egész sorozat legfelnőttebb karaktere, a legstabilabb érzelmekkel és ész szerű döntésekkel.
Picit féltem mikor Joy (Red Velvet lányformáció tagja) kapta a szerepet, de mivel alapvetően szimpatikus adtam neki egy esélyt. Nos, hátast nem vágtam az alakításáról, de remélem fejlődik az évek során.

Összefoglalva: Számomra pozitív csalódás volt a sorozat az első két rész után. Izgalmas és kellően szövevényes volt, majd nem kevéssé zuhant le a lendület és kezdett túl szövevényessé válni. Nem igazán kedvelem a sokat szenvedünk mindenen típusú sorozatokat és itt sajnos azért akadt bőven ilyen jelenet. Nem bántam meg hogy belekezdtem, egy érdekes történetet és (néha túl) cuki főszereplő párost kaptam. A melodrámák továbbra sem fognak a kedvenceim közé tartozni, ennek ellenére tudom ajánlani bárkinek. :)

Trailer

Magyar Felirat

Pontozás:
Cselekmény: 8/10
Színészek: 8/10
Zene: 6/10

Cím: Because This Is My First Life / This Life Is Our First (이번 생은 처음이라)

Műfaj: romantikus, hétköznapok, házasság

Epizódok száma: 16

Év: 2017

Csatorna: tvN

Szereplők:

Lee Min-Ki - Nam Se-Hee
Jung So-Min - Yoon Ji-Ho
Esom - Woo Soo-Ji
Park Byung-Eun - Ma Sang-Goo
Kim Ga-Eun - Yang Ho-Rang
Kim Min-Suk - Sim Won-Seok

Történet:
Koreai tv-sorozat forgatókönyvíró asszisztensnek nem éppen egyszerű a helyzete, de a koreai SKY egyetemek egyikén végzett Ji-Ho álma az írás, így ugyan bármilyen más állásra sikeresen pályázna, ő kitartóan küzd, hogy végre saját forgatókönyvét a képernyőkön láthassa. Munkája miatt régen látott családjában bátyja titokban megházasodott, így közös lakásukból kénytelen szinte nincstelenül elköltözni. Barátai révén beköltözik egy minden szempontból előnyös lakás kis szobájába, ami tökéletes számára az alacsony bérleti díj miatt. Sokáig nem találkozik személyesen bérlőjével Nam Se-Hee-vel, akivel tévesen az ellenkező nem tagjának gondolják a másikat. További események hatására és az egyéni célok elérése érdekében Se-Hee-vel házassági szerződést kötnek, szerelem nélkül.

Whalemény:
Nehezen ültem ennek az ismertetőnek (nem csak a csekély időm miatt), hanem mert számos dolgon sikerült elgondolkoznom a sorozat láttán, amit sehogyan sem sikerült egy teljes rendszerbe szednem. Azonban most ezeknek egy töredékét megpróbálom nektek átadni, hátha kedvetek lesz vagy nem a sorozathoz.
Eddig azt gondoltam, hogy egy jó koreai sorozat készítésének (most a rosszakra ne gondoljunk) sarkítva talán kétféle vonala lehet. Az egyik az eredeti elképzelés és a sorozathoz tartozó visszajelzések fényében annak változtatásai például: egy karakter sorsa/személyisége máshogy alakul, tesznek bele egy-két olyan jelenetet, ami a rajongók elégedettségét szolgálja, csavarnak még egyet a történéseken vagy éppen elvesznek belőle stb. A másik, hogy végigviszik az eredeti tervet, de csak hangyányit változtatnak rajta a rajongók miatt. Itt úgy tűnt, a kettőből egyik sem játszott szerepet a sorozat alakulásában végigvitték a szépen felépített storyt.
Egy egyszerű és már a rutinosoknak megszokott problémával indítunk, érdekes személyiségű karakterekkel. Nyilván történni is fog valami 16 részben, de az eddig megszokott hétköznapi problémák és eseményeket vártam, csak más szereplőkkel és hellyel. Ezt a sorozat tartotta is egy pár részig, jól is éreztem magam. Pont ilyen kikapcsolódás kellett a megszokott romantikus hétköznapi történettel.
Meg sem tudom mondani hányadik résztől, azonban már elkezdtek markánsan bekúszni a sorozat igazi mozgatórúgói: a társadalmi elvárás, a házasság és az ezekben hova szorul az egyén gondolati témakörei. Igazából ez a kicsit gondolkodásra sarkalló vonulat tetszett a sorozatban, talán jobban is mint a kezdeti szórakoztatónak látott részek.
Számos hétköznapi vagy fantázia síkra terelt hasonlatot lehet viselkedési vagy érzelmi állapotok szimbolizálására kitalálni és ezt a sorozat halmozta bőven. Sajnos ezek kissé túlzottá váltak a végére. Egyik ilyen hasonlat a 19-es szobáról szóló koreai regény. Ide nekem a regényt! (Azonban eddig nem jelent meg még angol fordításban sem). Viszont a csillagtartós szimbolikát már nem kértem a végére. Sajnos ez a "csillagtartó" tönkretette a gondolati váram. Illetve Ji Ho 180 fordulatos viselkedése az utolsó részben sem hiányzott úgy igazán.
(SPOILER: minden szöszt megbeszéltek a "kapcsolatuk" alatt Se Hee-vel, láttuk az egyértelmű célját a viselkedésének, de az hogy hónapokon át (mert a napokat még megérteném) hozzá se szól és ezt követően úgy akar beállítani egy tortával, mint aki csak tegnap ment el, ez hol és hogyan reális? Én értem, hogy mindent a sorozat világán belül kell értelmezni, de ez annyira ellentmondott a valós problémákat boncolgató tartalomtól, hogy csak így pislogtam, hogy ezt most jól látom?)

Nem szeretnék a mellékszereplőkről sem elfeledkezni, mert Ji-Ho és Se-Hee mellett még volt két pár, akik egy-egy kapcsolati formát próbáltak megjeleníteni számunkra. Sajnos, hozzám Ho-Rang problémaköre nagyon messze állt. Úgyhogy minden elismerésem Won-Seok-nak, akinek az önmegvalósítás mellett a tradicionális koreai házassági szokásról (házasság után már nem dolgozik az asszony, hanem takarítja a szép nagy házukat) álmodozó Ho-Rang-ot dobta a gép.

Nam Se-Hee

A külvilág felé kissé furcsán egyenletes érzelmi világú főbérlő. A lakásán és a névtelen macskáján kívül talán a szelektív hulladékgyűjtés a legfontosabb dolog az életében, amelyek biztosítják számra a kiegyensúlyozott és saját maga által is kiszámítható életet. Se-Hee karaktere volt a biztos pont, a mindent helyzetet pontosan kielemző (kivéve természetesen a sajátjait). Kimondta mások helyett, hogy mit éreznek, ezzel tették igazán vonzóvá. Azonban hiába neki szánták a karakterfejlődést, mert lesz egy kis titok a múltjában, mégis Ji-Ho elvitte ebben a fődíjat. Min-Ki meg igazán érdekes és kiváló volt egy ilyen szerepben.

Yoon Ji-Ho

A koreai SKY egyetemek egyikén végzett író, aki bármely családba szívesen fogadnak feleségnek/menynek, mert igen szépen lehet vele villogni. Az élete azonban minden színtéren megrekedt. Nem érte el munkahelyén az álmát és a lakásából is kénytelen kiköltözni. A sorozat motorja az ő cselekvéseiből állt, amelyek részről részre összetettebbé váltak, ahogy érzelmei is, azáltal, hogy a saját igényeit próbálta a környezetében elfogadottakhoz igazítani vagy éppen nem. Igazából kifogástalan a színésznő, csak sajnos olyan sok monológot adtak neki, a vége felé meg ráadásul mind lehúzós érzelmi állapotban, hogy napokig a fejembe volt a hangja.

Összességében ez egy modern hétköznapi és társadalmi problémákat boncolgató szórakoztató romantikus sorozat szeretne lenni és azzá is vált a végére. Attól eltekintve, hogy bennem sok kérdést tett fel, egy hétköznapi romantikus sorozatnak is lehet szemlélni, jó színészekkel, kiváló történettel. Ugyan ez az ismertető nem igazán tükrözi a hangulatát, de azt gondolom, érdemes belenézni, még úgy is, hogy a zárás nem éppen kielégítő.

Trailer

Magyar felirat

Pontozás:
Cselekmény: 9/10
Színészek: 9/10
Zene: 8/10

A blog mostanában kezd a hosszú pangás után talán picit erőre kapni. Egyik nap amikor szerkesztgettem rajta feltűnt, hogy a most futó koreai Rich man poor woman miatt az olvasott tartalom közé került a japán verzióról szóló ismertetőnk és beleolvastam akkori írásomba (borzalmas lett, de ettől most tekintsünk el :D) és megláttam ezt a mondatot:

"Pár hete lezajlott beszélgetés során döbbentem rá, hogy az én nagy dorama kedvenceim többsége(!) japán. Pedig vagy kismillió érvet tudok hozni általánosságban a japán doramák ellen a Dél-koreai (innentől szimplán Korea) vs. Japán doramák csata során..."

És hát gondoltam akkor nosza neki rendezzünk csatát, koreai vagy japán dorama. Amit facebookon meg is szavaztattunk veletek.

Következzék hát az én whaleményem a témáról (figyelem a lista teljesen szubjektív!):
Színészek:

Ide szívem szerint beraknék egy galériát, amire nő társaimmal csorgathatjuk a nyálunk. :D De ne csak ez vigyen minket ugye a rajongás felé. (de ezek alapján akkor is nyertek a koreaiak, na) Sajnos japán elég zárt még mindig akár zenei, akár sorozatok terén, épp ezért színészeit nem tudjuk oly közel érezni magunkhoz, mint koreai társaikat, erről nem feltétlen ők tehetnek, de nem is tesznek ellene. És hát nah, számomra esztétikusabbak (kérdezhetnétek: a sok plasztika miatt? xD) a koreai színészek. Így Kdrama.

Alakítások:

Nem hiszem hogy nagyon körbe kéne magyaráznom. Nyilván sok tehetség akad japánban is (Oguri Shun, Yamada Takayuki, Satoh Takeru, Yamashita Tomohisa...) mégis ki az isten tudná leverni a koreai sorozatokban hozott sokszínűséget? Pl. őket: Lee Junki, Hyun Bin, Jun Ji Hyun, Kim Soo Hyun, Micky Yoochun, D.O., Joo Won. (pedig Jun Kit még csak nem is kedvelem mégis leborulok előtte az alakításai miatt) Tudom sok nagyon gány színész/nő van a koreai vidéken is, mégis a japánok kockaságából keveseknek sikerül kitörnie. KDRAMA!

Látvány:

Látva egy-egy koreai történelmi sorozat ruháit, épületeit kapásból adom ez a pontot nekik. Ezzel senki nem is tudna vitatkozni. Még a modern környezetben játszódó sorozatok esetében is ügyelnek arra hogy hiteles környezetet kapjunk. Még a normális CGI-al is erősen próbálkoznak több kevesebb sikerrel. (xD) Még egy pont a Kdramanak.

Történet:

Fanyalogva vallom be a mostanában látott rengeteg beteg japán animét (pl.: Darling in the FranXX, WTH? o_O) látva, de a japánok sokkal kreatívabbak mint a koreaiak dorama téren. Illetve ez így elég gonosz, fogalmazzunk inkább úgy hogy a japánok olyan akár képregény, akár könyvformátumban megjelent meséket alkottak régen és most is, amikhez nem félnek nyúlni, míg a koreaiak csak néha napján vállalnak be egy-egy webtoon átültetését és inkább remake-et készítenek egy japán sorozat után, annyira ötlettelenek és annyira túl van tolva a piac. Szóval Jdrama.

Idő:

Ti is éreztétek már, hogy sosem akar véget érni egy-egy koreai sorozat? Én nagyon sokszor, és döntő többségben bőven elég lenne jóval kevesebb epizódszám egy-egy történet elmesélésére. Igaz a japán sorozatok 11 része kevésnek tűnhet, ha csak azt vesszük egyedül figyelembe mennyi időt lehetünk kedvenceinkkel. Viszont a sztorinak éppen mindig elengedő ez az idő. Így itt a Jdrama nyert.

Humor:

Sajnos én nagyon adom a beteg japán humort. Minden korábban megnézett humoros sorozaton a végtelenségig tudtam nevetni. VISZONT! Bőven akad olyan koreai sorozat, aminél ugyan ilyen kellemes emlékeket tudnék felidézni. (gondolok itt a Goblinra, a Weightlifting Fairy Kim Bok Joo-ra, a Tomorrow's Cantabile-re vagy a Rooftop Prince-re) Így elég nehéz ez a kérdéskör. Mégis nálam a visítási faktort a HanaKimi tartja évek óta. Így ugyan nem teljes szívvel ítélem oda, de nyerjenek a Jdramak.

Másodlagos jelentés:

Szerintem sokaknak titkon azért fontos a másodlagos jelentés. (legalábbis remélem :D) Néha szeretem a limonádét, de örül a lelkem, ha van a sorozatban valami apró plusz. A japán sorozatokban mindig van plusz, mindig! Viszont iszonyatosan szörnyen és erőltetetten tálalva. A szereplők mindig kimondják és megmagyarázzák, véletlenül sem hagynak gondolkodni. Ezzel szemben a koreaiak nagyon ráéreztek ennek a csínjára. Ugyan nagyon kevés sorozatban találni, de ha van ott jól (vagy félig jól) működik és olyan kérdéseket vett fel, amiken érdemes gondolkodni. Lásd: Angry mom, Fight my way, It's okay that's love, Cheese in the trap, Uncontrollably Fond, Because This Is My First Life. Emiatt: Kdrama. És egyúttal remélem kicsit jobban ráfekszenek majd erre a vonalra.

Befejezés:

Nos akárcsak a humor, ezt nagyon kényes kérdés. A japán sorozatok többsége (nem mind!) iszonyú pozitív befejezést kap és mindenki megbocsátást nyer, míg a koreai sorozatokban mindig van valami hullafölösleges várakozás vagy csavar, amitől lefejelik a nézők a szék karfáját. Melyik legyen? xD Én alapvetően Happy End párti vagyok, mégis azért egyes karaktereket tekintve ésszerű befejezéseket kapunk. (tehát nem borul mindenki a gyilkos nyakába hogy megbocsásson neki, hanem leültetik) A japán sorozatok befejezései olyan bugyborékolósan idilliek néha... azonban van amikor kapunk egy iszonyatosan jó csavart a végére, amin csak szám tátom. Így a Jdrama nyert.

Zenék:
Mindenféle kommentár nélkül. Kdrama. Refencia: zene1, zene2, zene3

Tehát Jdrama: 4 pont Kdrama: 5 pont

Azonban még mindig nem hinném hogy végleges választ tudnék adni melyik az igazi. Mert ahogy írtam is fentebb (lehet csak nosztalgiából, ki tudja) de isten igazán pár japán sorozatra tudok teljes "boldogsággal" visszaemlékezni, ahol nem számított számomra semmi csak az élmény amit nyújtott. Mégis minden más szempontból inkább koreai sorozatokat nézek, mert ott érzem sanszosnak hogy minőséget kapok. Ahogy írtam fentebb is japánt illetően megvannak az ötletek, az a pár jó színész, a másodlagos jelentés, nekik művészeti szinten, látványban, nyitottságban (itt a piaci nyitottságot értem) kéne fejlődniük, míg koreai társaiknak be kéne látniuk, hogy ruhából és mindenféle kacatból nyereséges (bár minőségtelen) a tömegtermelés. Sorozataikból nem hiányzik a látvány és az alapvetően jó merítésű színészgárda, de a történetek elvéreznek többségében.
Talán nem is kell dönteni, hisz mindkettőnek megvan a saját világa és varázsa. :) Bár egyszer megnéznék egy fúziós sorozatot. :D

Filmajánló: House of the Disappeared

Filmajánló: Kurosaki-kun no Iinari ni Nante Naranai

ONE OK ROCK - Ambitions European Tour 2017 - Bécs koncertbeszámoló

21 nap Koreában - 14. rész ~Jeungdo, sókitermelés, Daejeon~

Arany Bálna-Díj 2017 Díjazottak

21 nap Koreában - 15. rész ~Daejeon, Cheongju~

Ismertető: Queen for Seven Days

Ismertető: Black

Ismertető: While You Were Sleeping

21 nap Koreában - 16. rész ~ Andong ~

Ismertető: Hwayugi / A Korean Odyssey

Korea fordítva

Ismertető: I'm not a robot

Ismertető: Fight My Way

Filmajánló: Master

Ismertető: Return

Filmajánló: The Battleship Island

Ismertető. The Great Seducer/ Tempted

Ismertető: Because This Is My First Life

Kdrama VS. Jdrama