2015.08.01. szombat
Tegnap viszonylag korán feküdtünk. Szerencsére, mert a kakasok itt is korán kelnek, aminek persze hangot is adnak, ennek mi egy kicsit kevésbé örültünk XD De így legalább korán is indultunk tovább. A cél Mokpo, egy kis kikötőváros Jeolla tartományban.
A távolban feltűnik egy híd, mely egy szigetre vezet. Ez a 438 méter hosszú Chulleong híd (출렁다리), más néven Remegő-híd, ami Gau szigetét (가우도) köti össze a szárazfölddel. Gépjárművel nem is lehet rámenni, csak gyalog. A sziget igen kicsi, mindössze 320 000 m2 és kb. 2/3-át erdő alkotja, rengeteg magnólia fával. Állítólag mindössze 14 lakás található a szigeten (nekünk a másik oldal)
Aztán egy érdekes formára lettünk figyelmesek. Mi ez a hegyoldalban? Egy porcelán, amiről Gangjin híres. A város neve a Gang és a Jin, azaz a tűz és víz kapcsolatát képviseli.
A madara a szarka, virága a kamélia, fája a ginkgo (kép a netről)
Környékbeli látnivalók pl. még:Gangjin Dawon (전남강진다원), azaz a gangjini tea kert (kép a netről)
A Baekryeon templom(백련사) (kép a netről)
Woaborangkke Múzeum (와보랑께박물관), ahol mintegy 3000 folklór tárgy látható, pl. nyelvjárásokról szóló könyvek (kép a netről)
A porcelán forma a hegyoldalon Akkor akár még meg is nézhetjük a híres gangjini Tökfesztivált (호박축제), ha már erre járunk.
Parkolás után tökindák alatt mentünk végig. Különböző formájú, színű tökök lógtak mindenhol.
Elég korán ideértünk, a fesztivált még nem kezdték el. Mindenhol a készülődés jelei mutatkoznak.
Szerencsére élmény így is vár ránk. Ugyanis meg tudjuk nézni a porcelán múzeumot , a Gangjin Goryeo Celadon Museumot (강진고려청자박물관) .
Hogy a kettőnek mi köze egymáshoz? A csodálatos kékeszöldes – szürkés – jáde színű szeladonok formái gyakran a tökre és a dinnyére emlékeztetnek. Nemcsak szépsége miatt volt népszerű. Úgy gondolták, egy szeladontál életet is menthet, hiszen, ha mérgezett ételt tesznek bele, akkor eltörik vagy megváltoztatja színét. A mesterek az úgynevezett berakásos technikával (상감 – sanggam)díszítették az edényeket. Az agyagba a mintát belekarcolták és ezeket fehér vagy fekete agyagkeverékkel tömték be, majd égették ki. Motívumként megjelenik a daru, lótusz, krizantém, bazsarózsa.
A múzeum 1997-ben nyitotta meg kapuit a látogatók előtt, ahol nem csak kiállított tárgyakat tekinthetnek meg az idelátogatók, de különböző oktatási programokon is részt vehetnek. A különböző termekben több mint 30 000 tárgy látható. Végigkövethető a szeladon változása, a termelés folyamata.
Minden évben megrendezik a Gangjin Celadon Fesztivált (강진청자축제), 2010-ben az egyik legjobb fesztiválnak választották.
Már a belépés után is mindenhol szebbnél szebb porcelántárgyakat láttunk, illetve egy porcelánt készítő mester szobrát.
Természetesen a kv-zó és a pihenő sem hiányozhat a kertből.
Ahol épp egy teaszertartás bemutatójára készültek az asszonyok.
Bárki részt vehetett rajta .
A múzeumba aztán szebbnél szebb tárgyakat csodálhattunk meg. Olvashattunk a készítésről stb.
Volt szerencsénk egy mesterrel is összefutni, aki szívesen beszélt az általa teljesített egyedi kérésekről és elmondta, megmutatta azt is, hogy minden edényre a készítő saját pecsétje is rákerül.
Egy másik pedig épp a korongnál ült és dolgozott. Pár másodperces videó drive-on)
Kint a kertben porcelán harangocskák megszólaltatásával varázsoltak lágy zenét a koradélelőttbe (rövid videó a drive-on).
Az itt látható kemencék némelyike még a Goryeo korszakból maradt fent.
Lassan a kiállítók, eladók is megérkeztek, szebbnél szebb porcelánból készült tárgyak várták, hogy gazdára találjanak
Ha kigyönyörködtük magunkat, ideje tovább indulni. De a helyi „100-asbt” sátrába muszáj volt még betérni. XD Nem csalódtunk "Made in China" felirat mindenhol, még a mi Rubik kockánkon is XD
Illetve minden mennyiségben, színben, anyagban kapható volt a napsugárzás ellen előszeretettel használt karvédő.
De az én kedvencem a lábtyűs eladóbácsi volt. Ezt a lábtyűt előszeretettel hordják kint.
Nekem is van, de én télen hordom. Meglepődtem, mert azt hittem, hogy zavarni fogja az ujjaimat, hogy köztük van a zokni. De nem így van, és kevésbé fázik télen a lábam benne.
És akkor induljunk is tovább e rövid kitérő után a valós célunk felé, Mokpoba. „Lassan dél van és még nem ettünk ma” csak minket nem zavart, hiszen minden nap degeszre esszük magunkat, nem érezzük étel hiányát.A „pánik” okozta sokkban, annyiban tudtunk megegyezni, hogy már csak Mokpoban eszünk . Az már csak kb. 1 óra távolság XD. Az út a tenger mellett vezet el,elköszöntünk a Chulleonghidtól, a porcelánformától a hegyen és rákanyarodunk a sosem elfogyónak tűnő néha kéknek, néha zöldnek látszó hegyekkel szegélyezett útra.
És lassan megérkezünk Mokpoba(목포)
Mokpo a Yudal hegy lábánál található Dél – Jeollában, Szöultól kb. 400 km-re. Eredete a Goryeo időszakban kezdődik. Érdekesség, hogy a név eredetére két elmélet is van. Az egyik, hogy a Mokpo hanjájában (木浦) ott a „fa” hanja, mely állítólag a kikötő területén található fákra utal. Másik elmélet szerint pedig a 목포 első szótagja a 목 – mok , mint torok jelentése a „Sárga-tenger torka” elhelyezkedésre utal.
A japán inváziók (1592-1598) során Yi Sun Shin (이순신)admirális ide telepítette haditengerészeti bázisát és javítatta híres hajóit, a teknőshajókat is. Természetesen szobrot is állítottak a hősnek, amely a Yudal hegynél meg is található.
Fő bevétele a halászatból származik, de fontos kikötő város is. Tavasszal a 228 méter magas Yudal hegyen virágfesztivált tartanak. Híres a Nemzeti Tengerészeti Múzeuma is, ahol a koreai haditengerészeti és hajózási hagyományokkal ismerkedhet a látogató és a 2008-ban megnyílt Mokpo Kerámia Múzeum is.
A Mokpio Nemzeti Egyetem ma már egy szinten van a Szöuli Nemzeti Egyetemmel. Az iskola híres a hajóépítési kutatások és a hozzá kapcsolódó más tanulmányi területeken elért sikereiben.
Mokpo szimbólumai:
- egy absztrakt forma, mely egy hajót jelképez,
- Popo és Pomi a cuki kabalababák,
-a polgárok tisztaságát és ártatlanságát jelképező fehér yulan (egy magnóliafajta),
- a japán naspolya, amely a mokpoi emberek kitartását, a jólétet, stabilitást jelképezi
- és a daru, mely a hosszúélet és szerencse jelképe (képek a netről).
Mesés történet természetesen innen sem hiányozhat, ez pedig egy kettős sziklaalakzathoz kötődik, a Gatbawihoz (갓바위).A történet szerint egy szegény, beteg halász fia egy gazdag háznál dolgozott, hogy segítsen apjának. Ám munkáját nem fizették ki. Ráadásul, mire hazatért, apja meghalt. Mindezeket tetézte, hogy temetéskor megcsúszott a parton és apja koporsója a vízbe esett. Bánatában haláláig fején bambuszkalappal, hogy ő se lássa az eget guggolt a parton. Halála után két szikla emelkedett ki a vízből. Nevüket is alakjukról kapták, a satgat (삿갓) alakú régi (lámpaernyőre hasonlító) bambusz kalapról (갓 –gat, azaz búra és a 바위- bawi , azaz szikla). 2008-ban megépítették a Bohaenggyo hidat (보행교), így már gyalogosan is megközelíthetőek (kép a netről)
Este csodálatos élményt nyújt a "Táncoló Tengeri Szökőkút ". Különböző fényekkel megvilágított, többféle alakot felvevő, mindenféle zenére táncoló vízsugarak látványa pazar a kb. 150 m széles "medencében" (kép a netről)
Beértünk a városba és egy mini vízesés mellett haladtunk el,
már csak a helyet kell megkeresni, ahol eszünk XD
Ma jjajangmyeont (짜장면) zöldteás tésztával
vmi kagylós levest
omlós csirkemellet ettünk
Ebéd után irány a Nemzeti Tengerészeti Múzeum (국립해양문화재연구소). Az 1994-ben nyitott 2 emeletes épületének4 termében megcsodálhattuk a goryeoi (korjói) edényeket, kerámiákat, tengeri ásatások által előkerült hajók maradványait, történelmi emlékeket.
Az első teremben az ún. Wando kiállítás található, amely a Wando (완도) partjainál megtalált hajó több ezer kerámiáit és a fahajó maradványát mutatja be.
A másodikban, a Shinan teremben a 14. századi kínai hajó edényei, kereskedelmi termékei láthatóak.
Shinan hajó
A harmadik csarnokban a koreai hagyományos halászati technikákkal és eszközökkel ismerkedhet meg a látogató. A halászfalvak eszközei, szokásai, sajátos kultúrái csodálhatóak meg.
A negyedik csarnok mutatja be a hajózás és hajógyártás fejlődését a koreai hagyományos csónakoktól kezdve. Teknősbékahajó (거북선)
merülőkabin
Búvárok merülése a talált tárgyakhoz
A társalgóból színes üvegfalon keresztül a vízen megpihenő különböző hajók és a tenger csodálatos kékségében merülhetünk el.
És mivel elég gyorsan végeztünk, simán belefér egy kicsi hegymászás is XD Tehát go a Yudal hegy (유달산). Átrobogtunk a városon
Leparkoltunk a bejáratot jelző Nojeokbong (노적봉) csúcs előtt.
És elindultunk megmászni ezt a csodálatos kilátást nyújtó hegyet. Itt láthattuk a hős admirálisnak emelt szobrot is, mely óvón néz le a városra
Az idő meleg volt, párás, megint lépcső…
...de mindezt feledtette velünk a panoráma, amit kaptunk a hegytől.A csodálatos hegyek és a lenyűgöző óceán látványa egész évben vonzza a látogatókat.
Csodálatos volt látni a város színes tető forgatagát, egy jó zoommal a szemben lévő hegyre felvezető utat, (nem is tudok válogatni a fotók közül, hogy mit rakjak ide XD – még jó, hogy drivere több felfér XD)
Nehezen sikerült elszakadni ettől a helytől, de semmi sem tart örökké. Lassan vacsoraidő (pffff XD). Társaim nyugati kajára vágytak, és ez az álmok-vágyak teljesülésének időszaka, tehát akkor nyugati kaját eszünk… Így jutottunk el egy olasz(-os) étterembe, ahol pizzát, spagettit, mozarella tálatés vmi serpenyős húst kaptunk
Vacsora után végre megtudtuk, miért is nevezi magát Mokpo a „Fények városának”. A belváros utcái felett át meg átívelnek a különböző színekben fluoreszkáló boltívek.
Bár már késő van, kissé elfáradtunk, de mivel szerencsére a szállásunk a parton van (csak nem odanéznek az ablakok ), ezért egy könnyed esti parti séta még belefér, hogy láthassuk a csodálatosan kivilágítottMokpo hidat
De jó végre mezítláb sétálni a homokba …
Lehet nem imádni ezt a helyet? Remélem, egyszer hosszabb időre is sikerül visszajönnöm ebbe a városba…is….XD
További képeket és videókat láthattok ezen a >>
Drive link <<-en :) (folyamatosan frissül majd, csak várjatok egy kicsit, hogy betöltődjenek a mappák)
.gif?type=w800)
